A váratlan történések

„Isten Lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete éltet.” (Jób 33:4)

Ha csak sikerülne feltérdelnem, már fel tudnék állni – biztattam magam. Mivel a küszöbön állt a 96. születésnapom, az utóbbi időben többször is elestem, de mindig képes voltam segítség nélkül felállni. De most akárhogy próbálkoztam, a jobb karom meg se akart moccanni, és nem tehettem mást, mint vártam, hogy valaki megtaláljon.

Szokás szerint minden reggel beszélek néhány családtagommal, de még elég korán volt ahhoz, hogy felcsörgessek valakit. Épp reggelit készítettem, és minden előjel nélkül arra tértem magamhoz, hogy a konyha padlóján fekszem. A telefon többször is megcsörrent, de képtelen voltam felvenni.

Végül férfihangokat hallottam: a fiam jött, Mike néhány férfival. Hamarosan betettek egy mentőautóba, és a helyi kórház felé vették az irányt, csakhogy kiderült, hogy ott nem működik a CT. Elindultunk hát a legközelebbi kórházba. Útközben a mentő lefékezett, és a női kísérők fejvesztve húztak ki a járműből a hordággyal. Megkérdeztem, hogy tényleg a mentőautó ég-e, mire azt felelték: „Igen!” Az autópályán vártuk meg a másik mentőt, hogy bevigyen a kórházba.

Kificamodott a vállam, és volt egy kis, jól illeszkedő törésem is. Miután néhány orvos sikertelenül próbálta helyretenni a vállamat, a lányom, Marie, aki ott kórházi dolgozó, felvette a kapcsolatot az ortopédsebésszel, aki nemsokára helyre is tette.

A kórházban töltött két éjszaka után hazaengedtek a lányom, Ann és a férje, Brent gondozása alá, akik lemondták a nyári terveiket, hogy velem lehessenek, és segítsenek a gyakorlatilag használhatatlan jobb karommal. A nővérem, Mary Jane Graves nem sokkal az elutazásuk előtt vette át az ápolást, és most már újra egyedül lakom. Szépen fejlődöm egy gyógytornász felbecsülhetetlen értékű segítségével és sok-sok testmozgással, és remélem, hogy hamarosan újra jól leszek.

Utólag visszatekintve úgy tűnik, hogy ez az eset akkor történt, mikor a családtagok ráértek, hogy segítsenek. Hálás vagyok, hogy semmi sem érte meglepetésként mennyei Atyámat. Arra vágyom, hogy betöltsön Szentlelkével, és utolsó lélegzetemig fontos legyek neki.

Lila Farrell Morgan