2026. június 15., hétfő
Új esély az életre
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:15)
Egyedül élek, és ezzel együtt jár a felelősség, hogy sok házimunkám van, melyek egyike a fűnyírás. Örömmel csinálom, és a mozgásprogramom részének tekintem. Körülbelül két-három órát vesz igénybe, beleértve a kerítés körüli sövények lenyírását is.
Június közepén egy forró, napos délutánon nekiláttam a szokásos fűnyírásnak. Már befejeztem az előkertet, és a hátsó rész felét is elvégeztem, mikor fáradtnak és kimerültnek éreztem magam. Zoknit, napszemüveget és kesztyűt viseltem, teljesen leizzadtam, de elszántam magam, hogy végzek a munkával. Hirtelen szokatlan nyugtalanság és szédülés fogott el. Egyedül voltam, senkit nem tudtam segítségül hívni, csak a hátsó veranda felé tántorogtam, és egy farúdba kapaszkodtam. Levegő után kapkodva suttogtam: „Jézusom, kérlek, segíts. Jézusom, kérlek!”, újra meg újra. Csak erre emlékszem, míg el nem ájultam.
Amikor magamhoz tértem, arccal lefelé találtam magam a fűben a fűnyíró mellett. Fogalmam se volt, mi történt, és valószínűleg legalább 15–20 percig voltam kint a tűző napon eszméletlenül, és nem észleltem semmit a környezetemből. Megsérült a lapockám, de csak órákkal később vettem észre. Legyengülve bevonszoltam magam a házba, ahol a kanapéra roskadtam. Nem sokkal rá megcsörrent a telefon. Isten a fiam szívére helyezte, hogy hívjon fel. Megdöbbenve hallgatta összefüggéstelen szavaimat, és megijedt, hogy még mindig nem kapok levegőt, és ennyire elhagyott az erőm. Imádkozott értem a telefonban.
Egyértelmű, hogy életem földi fejezete abban a pillanatban véget érhetett volna. De az Úr elküldte angyalát, hogy felébresszen. Meghallgatta az imámat. Megérintett és felemelt. Riasztotta a fiamat is, hogy a megfelelő időben hívjon fel és támogasson.
Köszönöm, drága Istenem, hogy helyreállítottad a lelkemet, és jó okkal adtál új életet!
Kedves barátaim, ezekben az időkben Jézus érintésére van szükségünk. Oly törékeny az élet. Semmi nem garantálja a holnapot, de míg az Úr itt tart minket, megígéri, hogy megújítja a lelkünket, és új életet ad. Érezzük meg mindannyian Isten érintését, és tapasztaljuk meg az új életet, amelyet a szükség idején szeretne nekünk adni. Ámen!
Ekele P. Ukegbu-Nwankwo