Az elveszett kulcsok

„Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.” (János 2:7)

Mostanában saját magam készítem a lehető legszemélyesebbre az ajándékkosarakat. Épp befejeztem az egyik kosarat, és már kezdtem is elrámolni a megmaradt csomagolásokat, szalagokat és egyéb finomságokat, melyeket kéznél tartok. Miközben a tárolótáskát pakoltam, csörrenést hallottam, de semmi rosszra nem gondoltam, mert mindenféle eszköz van a táskában, és bármi lehetett.

Aznap este később valaki felhívott, hogy közölje velem, kiszállít valamit, és már a közelben van. Elindultam a kulcscsomómért, amit mindig egy meghatározott helyen tartok. A lépcsőházba mentem, ahol napközben is tartom. Így bármilyen vészhelyzetben gyorsan hozzáférhetek, akár az emeleten, akár a földszinten vagyok, ám most nem voltak ott a kulcsok. Meglepődve, de nem megijedve, nyugodtan megnéztem a hálószobaajtóm belső kilincsét, ahová éjszakára teszem a kulcsaimat. Semmi!

Pánik kezdett eluralkodni rajtam, hisz máskor ezen a két helyen vannak a kulcsaim. Bár ajtóval és ráccsal is be voltam zárva a házba, és volt egy kulcsmásolat-készletem, eszem ágában sem volt úgy aludni otthon, hogy nem tudom, hol vannak a kulcsaim. Nagy pánikhangulatban több valószínűtlen helyet is megnéztem, köztük még a hűtőszekrényt is! Szégyellem, hogy azt kell mondanom, de csak ezután imádkoztam. Hamarosan eszembe jutott, hogy a nap folyamán már hallottam korábban csörrenő hangot. Elővettem a tárolótáskát, kiürítettem, és ott leltem meg a kulcscsomót. Nyilvánvalóan az asztalon volt, mikor mindent összeszedtem a kosaramba, és a többi, eltett holmival összefogtam.

Néhány nappal később egyik kedvenc prédikátoromat, Debleaire Snell lelkipásztort hallgattam, aki azt mondta, hogy mikor Jézus az első csodát tette Kánában, azt mondta a szolgáknak, hogy töltsék tele az edényeket vízzel, és az egész borrá változott. Ha csak félig töltötték volna meg a korsókat, akkor csak fél korsó bor lett volna. Hasonlóképpen nem szabad korlátoznunk magunkat abban, amit Istentől kérünk, mert ezzel az áldásokat korlátozhatjuk, amelyeket számunkra tartogat. Sokszor imádkoztam már kisebb dolgokért, és kaptam is válaszokat, de sajnos a kulcsaim miatti pániktól elfelejtettem azonnal imádkozni. Ne utolsó mentsvárként használjuk Istent, hanem azonnal forduljunk hozzá. Ő kész és képes ellátni minden kisebb-nagyobb szükségünket betöltve.

Cecelia Grant