A parkolóhely

„Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót…, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert Ő jóságos a háládatlanokhoz és a gonoszokhoz is. Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas.” (Lukács 6:35–36)

Melegem volt, elfáradtam, megbántottak, és frusztrált voltam. Korábban a nap folyamán verbálisan rám támadt egy dühös családtagom. Kegyetlen volt velem. Bár nem tettem meg, amivel megvádolt, időbe és pénzbe fog kerülni a tisztázása, és nekem mindkettőből kevés volt. Most meg úton voltam egy újabb orvoshoz a sok közül… Nem alakult jól a napom.

Behajtottam a parkolóba, és észrevettem közvetlenül az ajtó előtt a tökéletes parkolóhelyet. Legalább egy dolog a kedvemre alakult. Ahogy a parkolóhely felé igyekeztem, egy másik autó kanyarodott be előttem, és elfoglalta a helyemet. A bunkó sofőr arcátlanságán bosszankodva megálltam, és a volán mögött ülő nőre bámultam. Nyilvánvaló volt, hogy arra a helyre tartok. Hogy merészelte ellopni a helyemet?! Miután megbizonyosodtam, hogy a nő látja a nemtetszésemet, máshova gurultam, amely sokkal távolabb volt az orvosi rendelő ajtajától. Legalább ez a meggondolatlan sofőr megtudta, hogy elégedetlen vagyok vele.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, láttam, hogy ugyanaz a hölgy sétál felém a parkolóban. Felkészültem a szóbeli támadására, és már azt terveztem, hogy jól megmondom a magamét, mit gondolok róla. És akkor megszólalt: „Nagyon sajnálom. Nem akartam elvenni a parkolóhelyét. Elviszem a kocsimat, és ott parkolhat. Csak annyira fáj az ízületi gyulladásom, és mikor megláttam azt a helyet, egyszerűen odamentem, mielőtt észrevettem volna, hogy ön is ugyanoda tart.”

A tűzforró parkolóban állva jöttem rá, hogy teljesen félreértettem a nő szándékát. Tudtam, hogy ez az idegen sokkal többet adott nekem Jézus szeretetéből, mint amit én nyújtottam neki… És elszégyelltem magam. A dühös szavaimat visszaszívtam. Csendesen kértem, hogy bocsásson meg, és megmondtam, hogy nem kell arrébb állnia az autójával. Milyen megalázó volt felismerni, hogy nekem van megbocsátásra szükségem a kemény, túl gyorsan ítélkező lelkületem miatt!

Abban a parkolóban meggondoltam magam. Isten a kegyelem és a megbocsátás üzenetét küldte. Egy üzenetet, melyet abban a reményben osztok meg veletek, hogy hozzám hasonlóan ti se felejtsétek el soha, hogy kedvesek és irgalmasak legyetek, és akkor a világ tudni fogja, hogy mi Istenhez tartozunk.

Faye Acuff