Az egyik legkisebb izom

„Az igazmondó ajak mindvégig állhatatos, a hazug nyelv pedig csak egy szempillantásig. Álnokság van a gonoszat forralók szívében, de akik békességet tanácsolnak, azokéban vigasság.” (Példabeszédek 12:18–19)

Előfordult már, hogy gondolkodás nélkül kimondtál valamit, és végül megsértettél valakit? Vagy teljesen zavarba jöttél, hogy beleálltál egy dologba? Ha egy bizonyos esetre visszagondolok, még mindig összerándulok a szégyentől.

Speciális ápolóként a feladatom az olyan páciensek ellátása, akiknek sztómájuk van (például kolosztómia, ileosztómia és vizeletdeviáció esetén) általában rák vagy más alapbetegség miatt. A műtét előtt átnézem a betegek adatait, megvizsgálom őket, és felvilágosítást adok, hogy felkészítsem őket a sztóma lehetőségére, és elmagyarázzam, milyen lesz az élet ezután. Mivel ezek a beszélgetések érzékenyek, fontos, hogy már az első öt percben jó kapcsolatot teremtsünk a páciensekkel.

Ezen a bizonyos napon egy ötvenes évei közepén járó úriemberhez hívtak, akinél nemrég diagnosztizáltak bélrákot. Nagy valószínűsége volt, hogy műtéti eljárás során kialakított sztómára lesz szüksége. Az ambuláns osztályon behívtam a konzultációs szobába, és egy valamivel idősebb hölgy is követte. Becsuktam az ajtót, bemutatkoztam, és tájékoztattam a szerepemről. Ahogy leültem, a hölgyre pillantva gondolkodás nélkül megkérdeztem: „Ön az édesanyja?”

„Nem, az exneje vagyok” – válaszolt a nő nevetve. Hú, olyan kínosan éreztem magam, hogy azt kívántam, bárcsak megnyílna a föld alattam, és nyelne el! Szerencsére mindketten nevettek, nekem pedig sikerült bocsánatot kérnem, és összeszednem a professzionalitásom foszlányait.

Ahogy végiggondoltam a napomat, Jakab apostol egyik verse villant át az agyamon, és emlékeztetett, milyen fontos, hogy „gyors[ak legyünk] a hallásra, késedelmes[ek] a szólásra” (Jakab 1:19–20). A nyelv az egyik legkisebb izom a testünkben, de a legnagyobb kárt okozhatja. A legbölcsebb ember ezt írta: „A nyelv hatalmában van a halál és az élet is” (Példabeszédek 18:21), és „Lépes méz a gyönyörűséges beszéd, édes a léleknek” (Példabeszédek 16:24). Hagyjuk abba a pletykálkodást, a kritizálást vagy a bántó vélemények továbbadását, és döntsük el, hogy szavaink kedvesek és édesek maradnak. Isten azt akarja, hogy „legyünk egymáshoz jóságosak, irgalmasak” (Efezus 4:32), és egymást építsük a menny dicsőségére.

Jenny Rivera