Megmenekülve

„Akkor ütöttek meg, mikor földre kerültem, de az Isten kitartott mellettem... Ott álltam megmenekülve és meglepve, hogy szeret!” (Zsoltárok 18:17–19, az angol MSG-fordítás alapján)

 

Egy Cadillac elütötte és a levegőbe repítette! Ez még a massachusettsbeli Bostonban történt. A dráma középpontjába hatéves lányunk, June került. Egy nyári napon épp a helyi uszodából jött haza Sharon nővérével és a kis barátaival. A mi engedélyünkkel. Ez volt az utolsó úszásuk a Bostonból való elutazásunk előtt. Sok utolsó minden történt: az utolsó istentisztelet, az utolsó iskolai nap és most az utolsó úszás. Hogy utasíthattuk volna vissza? Erre most ott hevert June az úttesten, a forgalom megbénult körülötte, a rémült nővére és barátai sikoltoztak, és egy nagyon aggódó Cadillac-sofőr topogott mellettük.

A kórházban aztán alaposan kivizsgálták, kapott nyalókát, és hazaküldték, haza a megkönnyebbülés és bűntudat könnyeivel. Mert, tudjátok, eleinte még egyik szülő sem volt vele. Mi magunk is még befejeztünk néhány utolsó ezt meg azt: az utolsó alkalmat a főiskolai csapatokkal, az utolsó doboz könyv bepakolását. June-nak kutya baja sem esett, csak minket gyötört a bűntudat. Ott kellett volna lennünk vele. Még arra sem találtunk szavakat, hogy átbeszéljük az esetet.

Némán fejeztük be a csomagolást, és hagytuk el a ködtakaróba burkolózó Bostont, miután majdnem elvesztettük középső gyermekünket, a mi divatos, szókimondó, szeretetreméltó June-unkat. Az eset meghatározó pillanat volt az életében és a mienkben is: a nap, mikor majdnem elveszítettük. Ha ilyen baleseteket látok a hírekben, a legtöbb rosszul végződik. Ő vajon miért menekült meg egy karcolás nélkül? Milyen tervei lehetnek a jó Istennek az életével?

Már korábban is volt, hogy majdnem elveszítettük, mivel egy komplikációmentes szülés után gyomorproblémák léptek fel nála csecsemőkorában. Vajon a nagynénje, a gyerekosztályos ápolónő segíthetne rajta? Valamit tennünk kellett, ezért elvittük hozzá, aki egy szomszédos szigeten élt. June hét hónappal később került vissza hozzánk kigömbölyödve, mint egy narancs, és már csak ritkán döntötte le a lábáról valami.

Azért mesélem el ezeket a történeteket, hogy ő, a mostani June Egypt, a feleség, kétgyermekes anyuka és klinikai szociális munkás tudja, mennyire szereti őt nemcsak az apukája, az anyukája és a családja, hanem a mennyei jó Atya is. Bár továbbadná ezeket a történeteket a gyerekeinek és a gyermekei gyermekeinek is!

Isten gyermeke, tudd: téged is szeret az Úr. Mikor padlóra küld az élet, Ő ment meg bennünket!

 

Annette Walwyn Michael