Jaj!

„Ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem.” (Róma 5:20)

 

„Jaj, itt a rendőrség. Most azt akarják, hogy húzódjak le? Túl gyorsan hajtottam?” – idegeskedett a férjem.

„Nem tudom... Nem igazán figyeltem meg” – válaszoltam.

Steve félrehúzódott. Épp egy lakásfelújítási áruházba tartottunk, hogy mindent megvegyünk a legújabb elképzelésemhez. A villogó, kék-piros lámpák követtek a parkolóba.

„Add ide a műszerfalról a forgalmit és a biztosítást” – szólt Steve. Átadtam neki az iratokat, ahogy a lehúzott ablak felé közeledett a rendőr.

„Krause járőr vagyok” – szólt.

„Mi a gond?” – kérdezte Steve.

„Lejárt a forgalmija” – mutatott az iratra.

„Ugye, csak viccel?! – vizsgálta meg alaposan Steve a forgalmi engedélyünket. – Tényleg igaza van!” – döbbent meg őszintén Steve.

„Ez hogy lehet?” – kérdeztem. A férjem mindig nagyon ügyel minden papírmunkára. A rendőr erre elmosolyodott:

„Megmondom, mi lesz. Ha van okostelefonja, akkor nyugodtan üljenek le itt, és újítsa meg a forgalmit. Csak előbb óvatosan húzódjanak félre. Minden jót!”

A parkolóban ülve azon tűnődtünk, míg elintéztük a „papírmunkát”, hogy eshetett ki ez a fontos részlet a fejünkből. Nagyon hálásak voltunk, hogy a rendőr érzékelte az őszinte tévedésünket, még akkor is, ha már öt hónapja lecsúsztunk az újraregisztrálásról.

Ez volt, barátaim, kegyelem – a meg nem érdemelt jóindulat. Ez is kegyelem. Mert megbírságolhattak volna. Erről gondoskodni kellett volna, azonban a rendőr észrevette, hogy ha ad rá esélyt, helyrehozzuk a hibát. Úgy jöttem ki ebből az élményből, hogy elhatároztam, legközelebb, mikor valaki más kirívó hibáját észreveszem, adok neki esélyt, hogy helyrehozza.

Ismersz valakit, akinek szüksége van, hogy irgalmas légy vele, és megbocsáss? Néha ami sértésnek tűnik, lehet, hogy csak egy ártatlan hiba. Határozzuk el, hogy irgalmasok leszünk másokkal. És remélhetőleg nem lesz rendőrségi ügy belőle!

 

Ann Trout