2026. május 25., hétfő
Totálkárosra tört
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.” (Róma 8:28)
Kora reggel munkába menet az ismerős autópályán más ingázókkal és szokatlanul sok teherautó közt haladtam. Szitálni kezdett az eső, én pedig reszkettem, és azt kívántam, bárcsak folyamatosan működne a fűtés a kis Dodge Dartomban. Legalább van autóm, és nem ázom meg – gondoltam. Mivel a Darton több törlesztőrészlet is hátra volt, még sokáig nem engedhettem meg egy másik kocsit. Nem vártam az újabb, légkondicionáló nélküli nyarat…
Észrevettem a pár autóval előttem haladó terepjárót, amin egyszer csak minden előzetes nélkül felgyulladtak a féklámpák, ahogy a sofőr kiszúrta a dugót az útmenti kanyarban. Épp időben fékeztem, de a tekintetem a visszapillantó tükörre rebbent. Már nem volt időm reagálni. Túl közel voltak hozzám az óriási fényszórók, amik egyre nagyobbak és fényesebbek lettek. PUFF! – nyílt ki a légzsák. Az arcom belebukott, és fémes-sós ízt éreztem a számban. Aztán egy második CSATT következett, mikor az autóm eleje a terepjáró hátuljába csapódott. A szemüvegem lerepült. A slusszkulcs kulcskarikája elpattant, és szerteszétrepültek a kulcsok a levegőben. A tarkóm a fejtámlának ütődött, majd minden mozdulatlanná dermedt...
Egy nyerges vontató hajtott belénk, és törte totálkárosra az autómat, harmonikaszerűen bepréselve maga és a terepjáró közé. Néhány kisebb vágástól és zúzódástól eltekintve életben maradtam a roncsok közt Isten védelmének két lábon járó bizonyságaként.
Meglepetésemre, mikor kézhez kaptam a csekket a kamionos biztosítójától, elég volt, hogy extra ráfizetés nélkül sokkal megbízhatóbb, használt autót vegyek. Egy autót működő fűtéssel és klímával! A mai napig hálás vagyok minden alkalommal, mikor elfordítom a kapcsolót, és zökkenőmentesen áramlani kezd be a levegő.
A roncs örökre Isten kegyelmére és védelmére fog emlékeztetni. Ő a legborzasztóbb élményeket is képes felhasználni azok javára, akik szeretik és bíznak benne. Volt már olyan, hogy visszatekintettél egy szörnyű élményre, és csak ámuldoztál, hogy hozott ki ilyen jót belőle a menny? Bár néha nehezünkre esik meglátni az Úr kezét a traumákban, csakhogy ezek gyakran nagy áldások előtt tárulnak fel. Bízhatunk benne, hogy Ő mindent a javunkra fordít.
Kristin Beaven