Add át Istennek

„Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz.” (Zsoltárok 55:23)

 

Jártatok már olyan imaházban, ahol bocsánatkéréssel kezdődött a prédikáció? És nem csak ezt, hanem azt is mondták, hogy az előkészített üzenet nem hangzik el, mert ti ott vagytok a gyülekezetben. Nemrég ugyanis ez történt velem és a férjemmel. Hadd magyarázzam el!

Már majdnem kilenc éve nem jártunk abban a gyülekezetben. Az igehirdető, David barátunk azzal folytatta, hogy utoljára a reptéren látott minket férjem nyugdíjba vonulása után egy nappal, mikor Floridába mentünk. Davidnek szívbetegsége volt, és a szívátültetés jelentette az egyetlen reményét az életre. Ezért volt úton Boston felé másodvéleményért. A férjem imádkozott érte, én pedig arra kértem magamban Istent, hogy adjon valami bátorítót, amit megoszthatok a barátunkkal.

Így elmondtam neki, hogy csak nemrég tudtam meg, hogy a tinédzserkorom óta fennálló szívritmuszavarom mostanra megszűnt. Eltűnt. David megosztotta, hogy reményt adtak neki az imáink és a bátorításunk. Már nem félt a halálos diagnózistól. Tudta, hogy Isten meg fogja gyógyítani.

A bostoni vizsgálat beigazolta az eredeti diagnózist, és bár nem értette, de bízott benne, hogy az Úr majd valahogy elrendezi a dolgot. A feleségével együtt imádkoztak útmutatásért, és csodálatos események során keresztül kevesebb mint hat hónapon belül (nem a szokásos kétéves várakozási idő múlva) már előjegyezték szívátültetésre. A műtét után képes volt kommunikálni a sebészeti személyzettel, és kérte, hogy extubálják, mert a műszerek megnehezítik a teste gyógyulási folyamatát. Talán mert orvos volt, megtették, amit kért. Alig öt nappal később már az Istentől kapott új szívvel engedték haza.

David a következő idézetet olvasta fel: „Ugyanaz a könyörületes Megváltó ma is él, és ma is éppúgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint mikor az emberek között járt… Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk.”* Lehet, hogy ma neked van reményre vagy bátorításra szüksége – vagy neked kell bátorítanod valakit. Bármilyen helyzetben is legyél, keresd az ajtót, melyet ki akar nyitni előtted a jó Isten.

 

Rita Kay Stevens

 

* Ellen G. White: A nagy küzdelem, Advent Kiadó, Budapest, 1986, 525. o.