A kövek fognak kiáltani

„Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lukács 19:40)

 

Reggeli sétáim Thelma barátnőmmel jómódú környéken vezetnek egy ösvényhez, amerre szívesen megyünk. Nagyra értékelem a parkosított udvarok szépségét, melyek mellett elhaladunk, és pár évvel ezelőtt kitaláltam, hogy viszonozhatnám az örömöt. Mivel művész vagyok, már korábban gyűjteni kezdtem köveket, amiket szórakozásból szerettem volna megfesteni. Hamarosan minden egyes kőre bogarakat és bátorító üzeneteket pingáltam.

Egy kora tavaszi napon úgy döntöttem, hogy sétánk előtt a zsebembe csúsztatok egy-két követ. Aztán megkerestem a megfelelő udvart, ahová leraktam. Kíváncsi voltam, mikor veszik észre a tulajdonosok, és vajon elolvassák-e és megtartják-e, vagy egyszerűen csak kidobják. Ahogy peregtek a hónapok, minden egyes kövemre odafigyeltem, ahogy elhaladtunk a házak mellett. Néha a festett követ átrakták máshová, és az is előfordult, hogy teljesen nyoma veszett.

Másfél évvel később a sétapartnerem magával hozta egy másik barátomat és hatéves unokáját, Lillyt is a sétánkra. Lilly hamar belefáradt a dombon való gyaloglásba. Ezért Thelma kitalált egy játékot a kislány számára. Mivel tudta, hova tettem le a köveket, először azt mondta a kislánynak, hogy keressen egy egér mintájú követ, majd egy dongót. Ahogy befordultak a sarkon, megkérte, hogy nézze meg, hol lehet a katicabogár a következő kertben. Lilly gyorsan megtalálta a katicát, és felkapta, hogy megmutassa a nagymamájának. A ház asszonya épp ekkor pillantott ki az ablakon, és meglátta a lánykát kezében a kővel. Kirohant, és nekik szegezte:

„Tudja, honnan van ez a kő?” Thelma elmondta, hogy egy barátja festette meg és tette oda. A ház tulajdonosának könnybe lábadt a szeme, és megkérdezte: „Megölelhetem?” Elmesélte, hogy azon a napon kapta meg a rákdiagnózist, mikor először észrevette a követ, és szörnyen elkeseredett. Miután felvette a katicabogaras követ, és elolvasta: „Őrizd meg a reményt, és legyél békében”, úgy érezte, mintha csak neki küldték volna ezt a különleges üzenetet! Körbekérdezett a szomszédai közt, nem tudják-e, honnan való a kövecske, de senki sem tudta. „Azóta nagy becsben tartom a katicabogaramat – mondta –, és különleges helye van a virágágyásomban, hogy emlékeztessen: őrizzem a reményt.”

Thelma aztán alig várta, hogy elmesélje, mi történt! Ha Lilly nem fárad el, a barátnőm pedig nem találja ki a játékot, soha nem fedezzük fel a kő hatását. Úgy tűnik, tényleg tudnak beszélni a kövek!

 

Judith Woodruff Williamson