A gondviselés útja

„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az Úr –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

 

Isten gyakran hív, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és teljesen bízzuk rá magunkat. Fontos döntés előtt álltunk a férjemmel: menjünk egyetemre, és vegyük fel az online tárgyakat, vagy várjunk, míg megnyílnak a kapuk a jelenléti oktatás előtt? Úgy döntöttünk, hogy inkább elmegyünk az Egyesült Államokba, és önkénteskedünk, míg arra várunk, hogy újra elkezdődjenek a jelenléti órák az Andrews Egyetemen.

Gondviselése által Isten önkéntes misszionáriusként helyezett minket a pennsylvaniai Blue Mountain Akadémiára vidékgazdálkodási területen. A szolgálati időnk megtanított, hogy akkor jön igazi növekedés, ha követjük a nagyobb célt, amit nekünk szán az Úr, és hogy minden tapasztalat, legyen bármily kicsi, leckét adhat hitből és hálaadásból. Nem volt könnyű az út, de minden lépésnél láttuk az Úr Jézus keze vezetését, és ahogy gondoskodik a szükségleteinkről.

Hat hónapos szolgálat után meghívást kaptunk, hogy folytassuk a munkát, ami jelentős mérföldkőnek számított a kalandunkban. Teljes mértékben elmerültünk az alatt az egy év alatt abban a környezetben, ahol az angol volt az elsődleges nyelv. Ez a tanulási folyamat nemcsak tudományos, hanem mélyen lelki jellegű is volt. A nyelvi akadályokkal való szembenézés és az új környezethez való alkalmazkodás ráébresztett, hogy minden kihívás lehetőség is, hogy még inkább rátámaszkodjunk Istenre, és váratlan módon tapasztaljuk meg vezetését és gondviselését.

Míg másoknak szolgáltunk, nyilvánvalóvá vált a mindennapi életünket átformáló ereje. Minden feladatban és interakcióban felfedeztük, hogy szolgálatunk nemcsak a körülöttünk lévőkre van hatással, hanem a mi jellemünket és hitünket is alakítja. Megtanultunk minden kihívásra mint lehetőségre tekinteni, hogy növekedjünk és fejlődjünk, felismerve, hogy az igazi erő a szeretet és az önfegyelem

szelleméből fakad, nem pedig a kényelemből és a biztonságból.

Fontold meg, életed mely területein hívhat Isten, hogy lépj ki a komfortzónádból. Gondolkodj el az előtted levő kihívásokon – ezek alkalmat is adhatnak a személyes és lelki növekedésre. Ne feledd, hogy a mennynek tervei vannak veled, hogy reményt és jövőt adjon. A bátorság és a bizalom jegyében fogadd Isten szolgálatra hívását, és tárd ki a szíved a számodra készített átalakulás előtt.

 

Nadia Trossero