A 118. zsoltár

„Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett, vigadjunk és örvendezzünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

 

Hirtelen az ébresztőóra csörgése riasztott fel mély álmomból. Olyan fáradt vagyok – gondoltam. – Nem lehet, hogy már ennyi az idő… Pedig így volt. Ideje, hogy kibújjak a puha, meleg burkomból. Kigördültem az ágyból a hideg, reggeli légbe, gyorsan felhajtottam a takarót, elsimítottam a gyűrődéseket, és a zuhany alá ugrottam. Pillanatokkal később már felöltözve és készen indultam az ajtó felé, hogy szembenézzek a világgal.

Könnyű köd lepte el Nessie, a terepjáróm szélvédőjét, ahogy végighajtottam az utcán. Április 1-je van, és máris érkeznek az áprilisi záporok – tűnődtem. A téli hónapok korábbi esőzései megöntözték a sivatagot, és csodálatos látvánnyal kecsegtetett a vadvirágok megjelenése. A szemem megakadt az ocotillók bimbóin, melyek az ágak hegyén ültek, és csak arra vártak, hogy tűzlánghoz hasonló vöröses-narancsos virágokként nyílhassanak ki keresztül-kasul a sivatagban.

Nagyon szeretem ezt a helyet! – dünnyögtem. Most fehér hólepel fedte az éjszakai csapadék után a mögöttem magasodó hegyet. Sötét felhők kavarogtak fényárban az égen, és néhol kék foltok bukkantak elő.

Egy újabb nap kezdődött ügyintézésekkel, orvosi időpontokkal és egyebekkel. „Drága Istenem – imádkoztam –, köszönöm az életet, az újabb hétköznapot. Köszönöm az összes áldást, a kényelmes otthont, a szerető férjet, a családomat és Jézust, a Megváltómat. Használj fel, hogy ma áldására legyek másoknak, és jót tegyek a világomban.” Béke és elégedettség árasztott el. A mai napon hozott döntésemmel, hogy élvezem az életet, értékeltem az esőt és a felhőket, a körülöttem lévő szépséget és az újabb hétköznapot a maga áldásaival, amelyeket olyan könnyedén vehetnénk természetesnek.

Az élet többnyire hétköznapokból áll össze. Az apró dolgok, a szokások, a hozzáállásunk, a részletekre és az egészséges döntésekre való figyelés építi a jellemet, az egyetlent, amit magunkkal viszünk a mennybe. Az anyagiak őrült hajhászása, az első helyért vívott küzdelem, az elillanó dolgok megbecsülése helyett inkább fordítsunk figyelmet arra, hogy másokra is gondolunk, őszinték vagyunk, és becsületesek. Mikor arra hív az élet, hogy kényelmesen bekuckózzunk, itt az ideje, hogy kinyújtózzunk, kilépjünk, belevessük magunkat az újabb hétköznapba, és segítsünk másoknak is meglátni a szépséget az élet záporai és kavargó felhői közepette.

 

Martha J. Feldbush