Ennyi volt!

„És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.” (Máté 24:22)

 

Tegnap éjjel esett az eső. Kellemes megkönnyebbülést hozott több mint 60 száraz nap és perzselő hőmérséklet után. Körülöttünk erdőtüzek égtek, az embereket mindössze percekkel azelőtt tudták evakuálni, hogy elmeneküljenek a lángok elől, otthonok és állatok vesztek oda, és most végre szakadt az eső… El kell tűnődnöm, vajon a mostani időjárással Isten fel akarja-e hívni valamire a figyelmünket. Szükségünk van figyelmeztető hívására?

Az Úr küldhetne elegendő havat télen, nyáron meg esőt, és megvédhetne a természeti erőktől, de ha ezt tenné, akkor a „földi mennyországban” élnénk. Nem vágynánk rá, és nem lenne szükségünk akarata keresésére, hogy jobban megismerjük Őt, megosszuk az evangéliumot másokkal, és készen álljunk a vele való találkozásra. A földön minden pazar lenne csak úgy.

Általában mindenki szereti a nyarat: a nyaralás, a strandolás, a túrázás, a meleg, kellemes napok és a hűvös, szellős esték évszakát. Az utóbbi években azonban Észak-Amerika nyugati részén félelmetes időszak lett a nyárból. Félünk, hogy majd tüzet csihol a villámlás, vagy egy óvatlan ember akaratlanul is tüzet gyújt. Félünk, hogy ránk leselkedhet a következő nagy tűzvész!

Bár Isten a Teremtés könyvében világméretű özönvizet küldött az emberiség elpusztítására, a mai természeti katasztrófák többségét az ellenség okozza. Mint Jób esetében is, az Úr megengedi Sátánnak, hogy nehézségeket hozzon, és ezekben a bajokban Isten arra akar ráébreszteni, mekkora szükségünk van rá. És mennyire szükségünk is van rá! Bár még szeptemberben és októberben is folytatódhatott volna a mostani tűzvészes évszakunk, de tegnap éjjel az Örökkévaló így szólt: „Oké, ennyi volt. Lehajolok, és küldöm az esőt. Segíteni fogok népemnek.”

Máté evangéliuma 24. fejezetében arról beszél Krisztus, hogy meg kell rövidíteni a nyomorúság napjait, különben senki sem fogja túlélni. Én is ezt éreztem ezen a nyáron. Isten lerövidítette a tűzvész idejét, és esővel áldott meg minket. Dániel könyve 10. részében az angyal ezt mondja a prófétának: „Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésére adtad… Ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszédeid miatt jöttem. De Perzsia fejedelme ellenállt nekem huszonegy napig.” (Dániel 10:12–13) Ma, ennyi évvel Dániel ideje után még mindig harcol értünk Jézus. Ezúttal esőt és hűvösebb időt küldött, amiért dicsőítjük nagy nevét!

 

Elizabeth Versteegh Odiyar