Állj meg! Nézd meg! Hallgasd meg!

„Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat!” (Ézsaiás 40:26)

 

Isten, a mesteri dizájner és művész sok szépet teremtett, és mindezt a mi javunkra és örömünkre. Gyakran halljuk a mondást: „A szépség a néző szemében van”, ezért arra szeretnélek kérni benneteket, kedves lányok, hogy álljatok meg, és nézzétek meg a rózsákat. Nem csak gyönyörűek, de a levegőt is betöltik illatukkal.

A kalandorklubban eltöltött aktív éveim során sok leckét vettem a különböző fákról és levelekről. Egy eperfa levelének alapos vizsgálata például finom és bonyolult mintát tár fel. Valóban elképesztő Istenünk van!

Nincs is annál bájosabb, mint látni, ahogy egy mókus végigszalad a kerítés mentén, vagy fel-le ugrándozik egy fán. Amint a legkisebb hangot is meghallja, kihúzza magát, mint egy katona a hadseregben. Ha megpróbálunk közel menni hozzá, villámgyorsan elmenekül.

Kutyabarát társaim átérzik azt az örömöt, ha egy kutya a hátára hemperedik, és csak arra vár, hogy megsimogassuk a kis hasát. A kutyák a saját nyelvükön beszélnek, mikor ugatnak, vinnyognak vagy morognak.

A szépség is a hallgatóság fülében van, hisz nincs édesebb dallam a madárcsicsergésnél.

Istent érdekli, hogyan viszonyulunk a nekünk teremtett, gyönyörű dolgokhoz. Magától értetődőnek vesszük-e, alig vesszük észre őket, vagy megállunk, megnézzük és értékeljük a gyönyörű rózsákat, a fenséges fákat vagy az ugrándozó mókusokat? Megállunk, hogy meghallgassuk a madarak énekét?

Isten a képmására formált, és azt akarja, hogy az ő szemével lássuk egymást. A magunk egyéni módján mind gyönyörűek vagyunk. A zsoltáros Dávid írta le ezt a gondolatot: „Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem.” (Zsoltárok 139:14) Szánjunk időt rá, hogy igazán megnézzük egymást, és meglássuk a bennünk rejlő szépséget – majd bátorítsuk is a másikat. A kedves szavak gyógyító balzsamként érik a fájó lelket.

Isten értékes ajándékot adott: a közös testvériségünket Krisztusban. Lehetőséget kínál, hogy megálljunk a mozgalmas életben, csakugyan meglássuk a másikat, és meghallgassunk egy rászoruló testvért. A szombat tökéletes időt és teret nyújt, hogy kapcsolatba kerüljünk egymással.

Az Úr iránti szeretetünket bizonyítjuk, ha szeretettel, együttérzően és kegyelmesen fogadjuk egymást.

 

Winsome Joy Grant