A kereszt

„Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által számomra megfeszíttetett a világ, és én is a világ számára.” (Galata 6:14)

 

A férjemmel tavasszal eldöntöttük, hogy előkészítünk egy darab földet a krumplihoz. Hegyvidéken élünk, ezért elhívtam egy buldózerest, hogy megmunkálja a földet. Mindig hálás vagyok az Úrnak, amiért zseniális elméket teremtett, akik képesek olyan dolgokat elképzelni és létrehozni, amelyek megkönnyítik az életünket. Mikor a buldózer nekifogott mélyen belekotorni a földbe, hirtelen reccsenést hallottam. A gépkezelő férfi óvatosan a földre helyezte a rakományt, és mind közelebb mentünk, hogy azonosítsuk a tárgyat, amely a kotrógép markolójában feküdt. Meglepetésünkre egy nehéz kőkeresztet fedeztünk fel, ami az egyik oldalán kissé eltört.

Nagy izgalommal tisztogattuk le, és azon tűnődtünk, hogy mit keres egy kereszt a kertünkben. A férjemnek eszébe jutott, hogy volt idő, mikor még minden család a saját telkén temette el a halottait, de arra nem emlékezett, hogy ki lehetett ott elhantolva. Miután sikerült kibogarásznom a keresztre írt nevet, a férjem felidézte a családi történeteket egy asszonyról, aki a kőkeresztre írt nevet viselte. A kereszt 1830-as lehetett, gyönyörűen megmunkálva.

Elvittem a kertbe, ahol mindig láthatom, mikor kimegyek gyomlálni. Egy másik keresztre emlékeztet, és arra, akit értem feszítettek meg. A kertben nem sokat tudtam meg a dédnagymamánkról. Nem tudom, milyen ember volt, mit szeretett, és azt sem, hogy meddig élt, de nagyon sokat tudok a Megváltómról. Ő együttérez az emberi szenvedéssel. Amikor itt élt, a földön, meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat, és nagyon szerette őket. Gyűlölte a bűnt és a képmutatást, sokszor bocsátott meg, és mindenkit megmentett, aki az örök élet reményében ment oda hozzá.

Rábukkantunk egy több mint 170 éven át rejtőzködő keresztre. Senki sem emlékezett rá, senki sem tudta, hogy ott van. És mi a helyzet a Megváltónk keresztjével? Mélyre van temetve az életünk kacatjai alá? Szokások mögött rejtőzik, amiket el kéne engednünk? Látja valaki a bennünk élő, feltámadt Krisztust? Mit kezdünk Jézussal?

Nagyon úgy tűnik, hogy szükségem volt erre a régi kőkeresztre, hogy újra emlékeztessen Jézus keresztjére, és mindarra, amit értem tett. Azt ígéri: „Törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jeremiás 31:33) Ma is tartsuk nagy becsben áldozatát, és beszéljünk másoknak is a szeretetéről.

 

Florentina Coman