Anna harmadik magaslata

„Ő pedig ezt mondta: Ó, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és egykor könyörgött az Úrhoz. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amit tőle kértem.” (1Sámuel 1:26–27)

 

Már sokan hallhatták Anna történetét, de vajon mit számít nekünk? Lássuk csak! Anna családja Rámátaim-Cófim városában élt, ami „két magaslatot” jelent. Ebben a történetben több párossal és ellentétes halmazzal találkozunk. Anna és férje, Elkána gyermektelen volt, de a férfi Efraim földjéről származott, ami azt jelenti, hogy „termékeny”. A férj úgy oldotta meg a problémát, hogy második feleséget hozott a házhoz. Így az egyik feleség gyermektelen volt, a másik pedig termékeny. A nevük is ellentétben állt egymással: az Anna „kegyelmet” jelent, a Peninna pedig „rubint vagy piros drágakövet”. Belső szépség kontra külső szépség. Egy isteni tulajdonság és egy anyagi jellemző. Más ellentétek is felbukkannak a történetben: a szelídség és féltékenység, a lakoma és böjt, az öröm és bánat, a férj szeretete és félreértése, Peninna látszólagos és Anna igazi győzelme, és ami az emberek számára lehetetlen, de Istennél lehetséges.

Anna városa, melyben kettős magaslat volt, ahol gyakran egymás mellett él meg a jó és a rossz. Ma örömünk van, holnap bánat ér. Anna azonban rátalált a harmadik magaslatra, a magasságra, ahol Isten lakozik. Elé vitte a problémáját. Imában fejezte ki hitét Elohím Sabaótban, „a Seregek Urában”, aki képes a lehetetlenre. Nem jött azonnal válasz, de olyan békességre lelt, melyet csak Isten adhat. Ebben az időszakban ritkaságszámba ment Isten szava Izrael népe körében. Az Úr egy derék, őszinte családot keresett, melyben prófétát nevelhetett ki.

Családjának tökéletlensége ellenére Isten felhasználta Annát terve beteljesítésére. Bár a nő már korábban is komolyan imádkozott gyermekért, most nemcsak imádkozott, hanem kész is volt visszaadni az égi ajándékot, hogy a menny dicsőségére szolgáljon. Anna élete ezután már másfajta ellentétekkel folytatódott. Ő egy gyermeket kért, Isten pedig gyerekekkel ajándékozta meg. A Seregek Ura lett a kisfia Ura is. Sámuelt átadta a mennynek, Isten pedig prófétává tette. A Mindenhatónak mindig sokkal nagyobb tervei vannak velünk és gyerekeinkkel, mint amit el tudunk képzelni. Engedjük, hogy a tökéletlen családunkkal használjon fel tökéletes tervei dicsőségére? Annához hasonlóan hajlandók vagyunk felfedezni a harmadik magaslatot és találkozni Istenünkkel, aki a lehetetlenre is képes?

 

Galina Stele