A szezonális szilva

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsoltárok 34:9)

„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidók 13:8)

 

Pár évvel ezelőtt az egyik nagyáruházban vásároltunk a sógornőmmel harapnivalót a gyülekezetnek. Ő szilvát is vett, amit az uzsonnás zacskókba akart tenni szombatra.

Miután az imaházban kiosztotta a csomagocskákat, átnyújtott egy szilvát nekem is, és biztatott, hogy kóstoljam meg, olyan finom. És igaza volt! Annyira ízlett, hogy elmentem a hipermarketbe, hogy vegyek egy zacskóval. Ez a bizonyos szilva a címke szerint évente csak két-három hétig kapható. Gondolatban feljegyeztem, hogy jövőre mindenképp vegyek belőle.

Gyorsan elrepült az év, és augusztus közepén „szilvavadászatra” indultam. A dátumot előre beírtam a naptárba, tehát figyelhettem a szilvát a boltban. Másoknak is meséltem erről a fajtáról, így ők is várták. Néhányszor beugrottam az üzletbe, és észrevettem, hogy még nincs raktáron. Aztán szeptember elején nagy izgalommal felfedeztem, hogy megérkezett! Még a boltban küldtem mindenkinek üzenetet, hogy tudassam velük, megjött a szilva. Alig vártam, hogy otthon legyek, és egyek a finomságból.

Miután hazaértem, megmostam egy darabot, és beleharaptam. Fúj, nem is ez ízlett annyira tavaly! A héja keserű volt, a húsa pedig ízetlen. Mivel két fajta volt, arra a következtetésre jutottam, hogy biztos a másik fajtát vettük tavaly, így másnap visszamentem a boltba, hogy azt is megkóstoljam. Ó, de milyen csalódottan tapasztaltam, hogy az se volt az igazi!

Egy egész éven át vártam, hogy kiélvezhessem a finom szilvákat, és most szörnyen csalódtam. Nem voltam hajlandó több pénzt áldozni egy bizonyos édes szilva keresésére. De semmi sem ment kárba, hiszen a gyümölcsöt szétosztottam a saját és gyülekezeti családom között.

A „szilvavadászatra” gondolva hálás voltam, hogy Jézus mindig ugyanaz: tegnap, ma és mindörökké. Ő soha nem változik meg. Mindig elérhető. Hív, hogy ízleljük és lássuk meg, milyen jó, és soha nem fog csalódást okozni.

Már tűkön ülve várom a mennyet, ahol semmihez nem fogható gyümölcsök teremnek. Az egész örökkévalóságon át szedhetünk belőlük, és minden alkalommal ugyanolyan ízük lesz, mikor beléjük harapok. Már alig várom!

 

Angèle Peterson