Ma

„Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért.” (Zsoltárok 107:8)

 

Ez nem csak egy átlagos nap. Ma még többet tár fel Isten abból a miriádnyi módból, ahogy velem kommunikál, és a nekem adott lehetőségekből, miként dicsérjem és utánozzam a szeretetét. Felkészültem a mai napra? Talán nem. Viszont bízom benne, és egyik nap sem lesz átlagos, amit Ő készít elő.

Ma kikászálódtam az ágyból, és kitántorogtam a konyhába, hogy reggelit üssek össze három lakótársamnak. Kicsit tovább időztem a nagy konyhaablaknál, és a vidéki udvar szépségében gyönyörködtem. A szomszéd rottweilerei a szokásosnál is jobban ugattak három kisfiút, akik a közeli park szemetesében turkáltak. A két nagyobbik figyelte, ahogy a kicsi lábujjhegyre állva benyúlt valamiért a kukában. Az egyik szobatársam kiszólt nekik: „Mit kerestek ott?”

„Üvegeket!” – kiáltotta vissza az egyik nagyobb fiú.

Hogy nem vettük észre már hamarabb őket? – tűnődtem. – Így szokták a vasárnapokat tölteni? Átkutatják a szemetet a szomszéd lakók szombat esti bulija után kidobott hulladékok után?

Ma észrevesszük és behívjuk a házunkba őket. Megtudjuk a nevüket, és kiderül, hogy rokonok: két testvér és egy unokatesó ugyanabból a gyerekotthonból. Az a dolguk, hogy eladható üvegeket találjanak, és ennivalót vegyenek maguknak. Éhesek. A legkisebb a hátizsákjába nyúl az egy szem keménytojásért, amin egymás között osztoznak. Észrevesszük, hogy gyűjtögetés közben elrepedt. Koszos ruhájuk van. A lábuk is piszkos. A lábujjkörmük kikandikál a szétesett cipőjük lyukain.

Ma megreggeliztetjük és élelemmel küldjük el őket, hogy osszák el a többiek között is az otthonban. A mai nap nem átlagos. Ez az a nap, amelyet Isten ad, hogy érte éljek. Ma megmutatja, milyen gazdag vagyok a szeretetében. Ma elfelejtem a diákhitelt és a többi anyagi gondomat. Ma az Úr megmutatta, milyen hűséges. Ma hálát adok a családomért, a lakótársaimért és az ilyen lehetőségekért, hogy mások szolgálatán keresztül dicsőíthessem Őt. Ma dicsérem az Urat jóságáért és az emberek fiaival tett csodáiért!

 

Joan Dougherty-Mornan