Ki szólít?

„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” – Ésa 30:21

Nagy tömegben is felismerem édesanyám hangját. Nem azt mondom, hogy hangos, ellenkezőleg, általában halkan beszél, de éveken keresztül ez az édes hang szólította a nevem. Reggel ő ébresztett, ő hívott enni, az iskolában ő hívott ki a gyerekcsapatból, a parkban ő szólított, hogy ideje hazaindulni. Olyan sok időt töltöttünk együtt, hogy bárhol megismerem a hangját. Ehhez hasonlóan bízom Isten hangjában, amikor döntés előtt állok. Az Ő hangjára is édesanyám tanított meg. Ő olvasott nekem bibliai történeteket, amelyekből megtanultam elkülöníteni a jót a rossztól, vele játszottam „prédikálós játékokat”, hogy majd szombaton tudjak a lelkészre figyelni. Mindig elvitt a gyermek-szombatiskolába, majd az ifjúsági tevékenységekre. Megtanultam elkülöníteni saját önzésem hangját attól a lágy, szelíd hangtól, amelyen lelkiismeretem figyelmeztetett bizonyos dolgokra.

Idősebb koromban már teljes mértékben az én felelősségem volt, hogy menynyi időt töltök az Úrral. Én döntöttem el, hogy lefekvés előtt áttanulmányozom a szombatiskolai leckét, imádkozom, és hallgatok arra a csendes hangra, mely megmondja, mit tegyek, és mit ne.

Ahányszor elfelejtettem olvasni, elhanyagoltam az imát, vagy nem hallgattam a belső hangra, a következő döntés mindig nehezebbnek bizonyult, és nehezebben értettem meg, mi Isten terve az életemben. Ennek ellenére sosem vagyunk meszsze Isten szeretetétől. Mindig visszatértem, sokszor összezavarodva, elveszve, irányításért könyörögve, és ismét meghallgattam azt a hangot, amelyben megtanultam bízni.

Nem tudom megmagyarázni, honnan tudom, mikor beszél hozzám Isten. Ez egy furcsa érzés: számomra összetéveszthetetlen nyugalom és bizonyosság. Nem ugyanúgy szól hozzám, mint édesanyámhoz vagy édesapámhoz, de ismerem az Ő hangját. Arra vezetett, hogy egy keresztény egyetemet válasszak, és elmenjek tanítani Dél-Koreába. Csodálatos férjemhez is Ő vezetett el.

Naponta el kell döntenünk, hogy időt szánunk Istenre. Nem mindig sikerül, de tudom, hogy Ő kegyelmes.

Uram, kérlek, juttasd eszembe minden reggel, hogy időt töltsek Veled, imádkozzak és kövessem azt a hangot, amely majd mennyei otthonomba vezet.

Sandra P. Gordon