Születésnapi áldás – 2. rész

„Imádságotokban minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” – Fil 4:6-7

A várandós anyuka három órán keresztül próbálta világra hozni gyermekét, de sajnos sikertelenül. Minden praktikát bevetettünk, de nem maradt más hátra, mint felkészülnünk a császármetszésre.

Ezen a ponton a páciensünk már sírt. Gyengéden megszorítottam a kezét, de az én szemembe is könnyek gyűltek. A szívem szakadt meg, látván a fájdalmát.

Aznap este munkába indulás előtt azért imádkoztam, hogy Isten őrizzen meg engem is és a pácienseimet is. Már ennek az asszonynak a küzdelme kezdetén elkezdtem imádkozni. Késztetést éreztem, hogy neki is elmondjam a titkomat. Gyengéden megszorítottam a kezét, és odasúgtam neki, hogy keresztény vagyok és imádkoztam érte. Megkérdeztem, hogy imádkozhatnánk-e együtt. Igennel válaszolt. Meghajtottam a fejem, és halkan, egyszerű szavakban kértem Istent, hogy tartsa meg épségben, egészségben az anyát és a babát. Amint betoltuk a műtőbe, biztosítottam róla, hogy Isten gondjukat viseli. Megköszönte. Kis idő elteltével egészséges babasírás töltötte be a termet. A kisbaba és az anyuka is jól voltak, a mama most már boldogan ölelhette magához a kis csodát, amire oly régóta várt.

Néhány hónappal utána visszatért a rendelőbe egy kontrollra. – „Emlékszik még rám?” – kérdezte. – „Természetesen” – válaszoltam mosolyogva. Elbeszélgettünk a nagy napról, a hosszúra nyúlt „szülinapi zsúrról”, majd egy egészen meglepő dolgot osztott meg velem. – „Amikor imádkoztál értem, hirtelen úgy borult rám a békesség és biztonság csodálatos érzése, mint egy takaró.” Azt is elmondta, hogy az imám nagy változásokat eredményezett az életében. Elmondta, hogy ő is keresztény, és egy helyi gyülekezetet pásztorol. Nagyon meglepődtem. Hálás vagyok, hogy aznap hallgattam a Szentlélek késztetésére.

Soha nem tudhatjuk, hogy hitünk gyakorlati kiélése hogyan válik mások áldására. Mi vagyunk Isten keze, ajka, lába. Szeretne felhasználni, hogy általunk megérinthessen másokat szeretetével. Amikor engedünk késztetésének, a legnagyobb áldás árad ránk. Ebben az esetben a legnagyobb „születésnapi” áldásban volt részem.

Sherilyn Gibbs