Születésnapi áldás – 1. rész

„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.” – Ésa 26:3

Indulnom kellett a kórházba egy újabb teljes műszakba. Indulás előtt meghajtottam a fejem és imádkoztam, hogy Isten őrizzen meg engem és a pácienseimet. Azt is kértem, hogy adjon alkalmat megérinteni valakinek a szívét az Ő szeretetével. Munkaóráim mindig izgalommal telnek, mert soha nem tudom, mi történik a következő pillanatban. A szülészeti osztályon van, amikor egész nap csendben, unalmasan telik az idő, van, amikor rendkívül zsúfoltak vagyunk, és van, amikor egyenesen ijesztő dolgok történnek. Hivatásos szülésznőként megtanultam tisztelni minden egyes napot, mert soha nem tudhatom, milyen egyedi kihívásokkal kell majd szembenéznem.

Ezen az estén az egyik páciensem végre belépett a vajúdás második szakaszába, elérkezett a szülés ideje. Ő és a férje kilenc hosszú hónapja izgatottan és türelmetlenül várták ezt a pillanatot, hogy találkozzanak első kisbabájukkal. Már alig bírták kivárni. A vajúdás hosszúra nyúlt, mindketten kimerültek, azonban a pillanat izgalma egy pillanat alatt elűzte fáradtságukat.

Bemutatkoztam. A jövendőbeli anyuka készen állt a szülésre. Egyikünk sem sejtette, hogy ez a szakasz is a vártnál hosszabb ideig tart majd. Már két óra eltelt, és a kisbaba még mindig nem született meg. Minden ismert fortélyt bevetettem, mindenáron megpróbáltam kisegíteni a kicsit a szülőcsatornából. Többször is testhelyzetet változtattunk, de semmi nem működött. Változtatni kellett a terven. Az orvos is csatlakozott az elhúzódott „szülinapi zsúrhoz”. Elővette a fogót. Az sem működött. Ekkorra az anyuka már nagyon elfáradt. Már majdnem három órája nyomott. Még próbálkozott néhányszor, de a baba csak nem jutott előbbre. Kimerülten, de tudván, hogy még hosszú út áll előttünk, felkészültünk a császármetszésre.

A páciensem sírni kezdett.

Csendben imádkoztam. Késztetést éreztem, hogy elmondjam neki a titkom. Finoman megszorítottam a kezét, és odasúgtam neki, hogy keresztény vagyok, és imádkoztam érte. Megkérdeztem, hogy imádkozhatnánk-e együtt.

Sherilyn Gibbs