Hegek

„És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” – Ésa 53:5

Ahányszor csak levagy felmegyek a kinti falépcsőkön, hegeket látok. A lépcsőfokokon található barázdák arra emlékeztetnek, hogy hol estem el, és hogy őrzött meg Isten a csonttöréstől.

Az esésemet követően a sürgősségi szobában véres harisnyámat néztem, és arra gondoltam, hogy ezt már nem használhatom többé. Mennyei Atyánk azonban életünk minden apró részletére odafigyel. Hazaérve, kiöblítettem egyetlen pár, féltve őrzött nylonharisnyámat, és tüzetesen megvizsgáltam, hogy milyen károsodást szenvedett az eséskor. Biztos voltam benne, hogy nagy lyukak éktelenkednek rajta, de semmit nem találtam. Utána arra gondoltam, hogy esetleg lefutott a szem, de ilyen hibát sem fedeztem fel. Végignéztem, hogy hol csomósodott össze a lehelet-vékony anyag, de ilyesmi sem volt rajta. Hihetetlen! Semmi. Hála érte mennyei Atyámnak! Ő tudta, hogy egy új pár harisnya beszerzése nagy dolog számomra, hiszen a legközelebbi üzlet 211 kilométer távolságra van tőlünk, és ez csak az odaút. Ugyanakkor az utazás mindig stresszes, hiszen folyton figyelni kell a rénszarvasokra, őzekre, medvékre. Ők nem emberek, nem állnak meg az út szélén, nem néznek jobbra-balra, mielőtt átkelnek.

A lábamról soha nem múlnak el az esés következtében keletkezett sebek hegei. Ezek naponta emlékeztetnek Isten csodálatos szeretetére és mindannyiunkért hozott áldozatára.

A mennyben nem lesznek hegek a testünkön, amelyek emlékeztessenek a földi történésekre. Ott tökéletes testünk lesz. Milyen öröm vár ott ránk! Jézussal azonban nem ugyanez a helyzet. Amikor két tanítványa elindult Jeruzsálemből Emmausba, egy Idegen csatlakozott hozzájuk. Vacsorára is meghívták. Amikor kinyújtotta a kezét, hogy megáldja az ételt, ámulattal fedezték fel kezén a szegek helyét. Hegek! Azok a hegek, amelyek mindörökre emlékeztetnek csodálatos szeretetére, önfeláldozására. Ezek a sebek az örökkévalóságon át láthatóak maradnak.

„Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem.” (Zsolt 30.2)

„Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Végy körül engem a szabadulás örömével!” (Zsolt 32:7)

Muriel Heppel