Elfoglaltság

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” – Préd 3:1

Sokunknak sosincs elég időnk a nap huszonnégy órájában arra, hogy minden eltervezett tennivalónkat elvégezzük. Határidőnaplónk gyorsan betelik, a munka gondolata éjszaka is foglakoztat, családunknak és barátainknak is szükségük lenne ránk, meg néha aludni is kellene. Hogy sikerül mindennek eleget tenni? Mit engedünk el? Minden relatív. Szolgálunk és vezetünk. Napjaink egyre zsúfoltabbak lesznek. Egyik határidő jön a másik után, és nem marad időnk pihenni, kikapcsolódni, regenerálódni. Az idő nagy részében – legjobb esetben is – üres járatban pergünk.

A Biblia egy másfajta életmódra tanít: szívünkkel és elménkkel összpontosítsunk a valóban lényeges dolgokra. A zsoltáros írta: „Jelentsd meg, Uram, az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok.” (Zsolt 39.5)

Isten minden nap huszonnégy órát bocsát rendelkezésünkre. Ez összesen 1.440 perc. Ha csak 20 percet töltünk naponta személyes áhítattal, még mindig marad

1.420 percünk minden másra. Hát nem csodálatos?

A kérdés a következő: hogyan tudjuk értékessé tenni ezeket a perceket túlterhelt napjainkban? Előterjesztek néhány ötletet.

Minden nap válasszuk ki, hogy hol és mikor töltünk időt Jézussal, mikor szánjuk Rá a megérdemelt időt. Én három dolgot gyakorolok, amely nagyon hasznosnak bizonyult számomra Istennel való kapcsolatomban. (1) Találkozzunk Istennel;

(2) hallgassuk meg Istent; és (3) beszélgessünk Istennel. Találkozni Istennel odaadást, odaszentelődést feltételez. Ehhez egy terv is szükséges. Meghallgatni Istent, nyugalmat, szünetet követel. Ahhoz, hogy beszélgessünk Istennel, vele való közösségre, részünkről pedig nyitott szívre van szükség.

El kell fogadnunk az Ő meghívását: „Jöjjetek Hozzám, támaszkodjatok Rám.” Fontos Isten kezébe tennünk időnket. Tegyük ezt minden reggel, napi teendőink elkezdése előtt. Minden perc számít. Ahogy Zsoltár 39:5-ben olvastuk, napjaink mértékének ismerete segít olyan dolgokra összpontosítani, amelyek boldogságot, békességet, és értelmet hoznak életünkbe.

A zsoltárossal együtt így imádkozzunk: „Jelentsd meg, Uram, az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok.” (Zsolt 39:5)

Raquel Queiroz da Costa Arrais