Isten gondoskodik

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:19)

 

A férjemmel a Colorado állambeli Lovelandben (USA) laktunk egy kényelmes házban, nyugodt környéken. Korábbi otthonunkat is szerettük a dombok lábánál, de vágytunk a hitelmentes életre, ezért költöztünk el.

Amikor meglátogattuk egyik vidéki környezetben élő barátunkat, a mező túlsó végén észrevettem egy szép házat és mellette egy hét rekeszes raktárat. Mennyire örülne az autószerelést kedvelő férjem egy ilyen melléképületnek! Néhány évvel később, barátunk otthona felé tartva, megláttam, hogy éppen garázsvásárt szerveztek a korábban látott háznál. Megálltunk, hogy körülnézzünk. A férjem szóba elegyedett az idős tulajdonossal, én pedig késztetést éreztem, hogy feltegyek néhány kérdést. Miközben a szélesen mosolygó úriembernek átadtam egy negyed dollárost valami apróságért, a szemébe néztem, és kerek-perec megkérdeztem: „Nem adná el a házát is?” Nem tudom, ki csodálkozott jobban, a férjem vagy az ingatlan tulajdonosa. Nem kerestünk új házat, sőt, annyira boldogok voltunk a jelenlegi otthonunkban, hogy azt gondoltuk, örökre ott fogunk lakni. Az idős úr engem is meglepett válaszával: „Nemrég arról beszélgettünk, hogy túl nagy nekünk ez a ház.” Távozásunk előtt átadtam neki a telefonszámomat, és többé nem is gondoltam erre a beszélgetésre.

Egy évvel később, nem kis meglepetésemre, üzenetet kaptam tőle, amelyben megkérdezte, hogy érdekeltek vagyunk-e még a ház megvásárlásában. Gyorsan kitűztünk egy időpontot a látogatásra. Miközben körbejártuk a telket, arról beszélgettünk, mennyire tökéletes minden a szükségleteink szempontjából. Rövid alkudozás után megegyeztünk az árban.

Az Úr tudta, mire van szükségünk, még mielőtt mi felismertük volna. A következő évben a 2013-as coloradói árvíz teljesen elmosta az anyósomék házát, hajléktalanná téve őket. Új házunkban volt egy barátságos plusz lakosztály, ahova beköltözhettek, ameddig felépítettünk nekik egy külön házat a miénk mellett. Annyira boldogok voltunk, hogy a közelünkben lehettek, és öregségükre gondoskodhattunk róluk. Isten elképzelésünkön felül is gondunkat viselte.

 

Judith Woodruff Williamson