Isten tudja a legjobban

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te utaidat.” (Péld 3:5-6)

 

Tudod, hogyan tervezd meg az életed, de azt tudod, hogy miként fog alakulni? Én megtanultam, hogy bizonyos dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.

Férjhez mentem, és megszületett a lányom, Aprille. Legalább két gyereket szerettünk volna, de nem sikerült. Megosztom, hogyan törődtem bele, hogy csak egy gyerekem született.

Amikor Aprille kicsi volt, a texasi (USA) Dallas First Church-ben az ifjúságvezető megkérdezte, hogy játszik-e valaki zongorán, mert a zongoristájuk elköltözik. Megilletődve felemeltem a kezem, és máris kineveztek zongoristának.

Néhány évvel később az oklahomai Stillwaterbe költöztünk, és amikor beléptünk a gyülekezetbe, az első kérdésük az volt, hogy tudok-e zongorázni.

Nemsokára segédkeztem a Vakációs Bibliaiskolában, én tanítottam a kisebb korosztályt, és természetesen, zongoráztam.

Pár év múlva Chostawba költöztünk, és csatlakoztunk a helyi hetednapi adventista gyülekezethez, ahol ma is tagok vagyunk. Kis idő múlva megkértek, hogy zongorázzak és tanítsam a kisiskolásokat. Nemsokára én voltam a Kisiskolás vezető, a Gyermekszolgálatok vezetője és a Kommunikációs Osztály titkárnője. Ugyanakkor a Parkview Adventist Academy önkéntesmunkájában is részt vállaltam Aprille tíz iskolás éve alatt. Most, sok évvel később, még mindig önkénteskedem a könyvtárban.

Rádöbbentem, hogy Isten sokkal jobban ismert, mint én saját magamat. Ha több gyerekem lett volna, nem maradt volna időm és energiám az önkéntes szolgálatra. Most azonban mindenhol vannak „gyermekeim”. A múlt hónapban az oklahomai tábori találkozón éppen a mosdóban voltam, amikor meghallottam egy vékony hangocskát az egyik zuhanyfüggöny mögül: „Jó napot, Robin!”

„Ki az?”, kérdeztem.

„Grace!”

A kis Grace az én gyülekezetembe jár, egyike azon sok kisgyereknek, akikkel foglalkoztam. Felüdült a lelkem. Micsoda áldás! Isten tudta, mire van szükségem. Hát nem csodálatos?

 

Robin Widmayer Sagel