Mielőtt kértem volna…

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézs 65:24)

 

A negyvenkilencedik házassági évfordulónk megünneplésére elutaztunk a hétvégére a georgiai Savannah-ba (USA). Miután bejelentkeztünk a szállodai szobánkba, és lepakoltuk a dolgainkat, a kezembe vettem a pénztárcámat, és kiléptünk a hotelből. Csodálatos este volt, ideális egy sétára a Savannah folyó partján. Sokan voltak a korzón. Egy kis csónak is állt a kikötőben. Elhatároztuk, hogy átmegyünk az utca túloldalára, és közelebbről is megnézzük a hajócskát, majd leülünk egy közeli padra.

A nap utolsó sugarai csillogtak a folyó vizén. Hosszasan néztük, ameddig besötétedett. A férjem lefényképezte a csónakot, a naplementét és engem. Egyik padtól a másikig mentünk, pózoltunk, nevettünk. 20 óra körül indultunk vacsorázni a szálloda éttermébe. Átmentünk az utcán, és felírtuk a nevünket a várólistára. Nemsokára szólítottak, és a pincér egy ablak melletti asztalhoz vezetett. Leültünk, és nézegettük a menüt, amikor hirtelen észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám.

„Drágám, nem találom a pénztárcámat! Benne volt a hétvégére szánt összes pénzünk! Tudom, hogy nálam volt, amikor a folyóparton fotózkodtunk”, mondtam. Hirtelen eszembe jutott, hogy letettem magam mellé a padra, amikor felálltam egy képet készíteni. Felugrottam az asztaltól, és már éppen készültem kirohanni a szállodából, amikor valaki erősen megkopogtatta az étterem ablakát. Hátrafordultam és szembetaláltam magam egy nővel, aki ezt kérdezte: „Ön Pauline

Griffith?”

„Igen”, válaszoltam. Elmondta, hogy megtalálta a padon a pénztárcámat és leadta a szálloda recepcióján.

„Micsoda?” Alig hittem a fülemnek. Kimentem hozzá és szorosan megöleltem, majd visszasiettem az étterembe, ahol a férjem az ablaknál állva várt rám. Elmondtam a történteket, majd kimentem a recepcióhoz. Miközben a felvonóra vártam, eszembe jutott, hogy alig volt időm egy rövid imára, és máris választ kaptam Istentől. A bukszám meglett, mielőtt egyáltalán észrevettem volna, hogy elveszett. Elfogyasztottuk az ízletes vacsoránkat, és rendeltünk egy finom desszertet a hölgynek, aki megmentette a hétvégénket.

 

Pauline A. Griffith