Isten megadta a választ

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézs 65:24)

Lopva az órámra néztem, és ellágyult a szívem. A munkatársaim vártak a repülőtéren, hogy elvigyenek a helyszínre, ahol beszédet kellett tartanom. Több mint húsz óra a levegőben, és csak egy a vámhivatalban, de az is húsznak tűnt. Amikor végre beértem a repülőtérre, félrehívtak, mert nem írtam fel a célállomásom pontos címét az űrlapra. Nem ismertem a helyi címet. Küldtem egy SMS-t a fogadóbizottságnak, de nem kaptam választ.

Valahogy így zajlott a beszélgetés:

Hivatalnok: „Hol fog tartózkodni a mi országunkban?”

Én: „A vendéglátóim foglaltak szobát nekem egy szállodában.”

Hivatalnok: „Hol?”

Én: „Nem tudom, uram, a vendéglátóim intéztek mindent.”

Hivatalnok: „Van önnél hívólevél?” Megmutattam neki az e-mailt. „Ez nem egy hivatalos meghívó. Hol fog beszédet tartani?”

Én: „Egy egészségügyi találkozón.”

Hivatalnok: „De hol, egész pontosan?”

Én. „Úgy tudom, hogy egy fogadónál, innen három órányira.”

Hivatalnok: „Úgy tudja? Nem ott lesz elszállásolva? Mi a fogadó neve?”

Én: „Nem tudom.” (Erről nem volt szó az e-mailben.)

Nemsokára egy második és egy harmadik hivatalnok is megjelent, és ugyanazokat a kérdéseket tette fel. Egy negyedik irodában egy határőr a fejét rázva mondta: „Senkit nem engedünk be az országba pontos helyi lakcím nélkül.”

Drága Jézusom, fohászkodtam magamban, nem tudok semmiféle címet. Semmi ötletem nincs. Kimerültem, és kész vagyok visszafordulni, és a következő repülővel hazamenni. Ha szeretnéd, hogy maradjak, kérlek, segíts!

„Máshol is tervez beszélni?” – kérdezte a nő.

„Igen”, jutott eszembe. „Egy egész napos szemináriumot tartok a Fulton College-ben.”

„Fulton College!”, kiáltott fel. „Ismerjük! Nagyon jó híre van. A hivatalnokaink közül néhányan ott végeztek. Miért nem ezzel kezdte?” (Ha tudtam volna…)

Gyorsan lepecsételték és visszaadták az útlevelemet, és már kint is voltam a váróteremben.

„Hol voltál mostanig?”, kérdezte a vezető. „Azt hittük, lekésted a gépet!”

„Ne aggódj! Csak választ kaptam egy imámra!”

 

Arlene R. Taylor