Hegek

„És ő megsebesíttetett a bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” (Ézs 53:5)

 

Kislány koromban nagyon eleven voltam, sokat szaladgáltam a fivéreimmel, és mindent megcsináltam, amit ők, következésképpen jó pár hegem van, ami bizonyítja elevenségemet. Első sebhelyem a homlokom közepén keletkezett. A testvéreim szobájában ültem, és az egyik bátyám az emeletes ágy felső szintjéről rám nyomta az ágy létráját. Három éves voltam. Több öltést kaptam ezért „kitüntetésként”.

Van egy másik sebhelyem a bal szemöldökömön. Ezt is ugyanaz a bátyám okozta, és tizenkét öltés lett a vége. Egy másik fivérem a biciklim kormányára ültetett, és lehajtott velem a házunk előtti lépcsőn, aminek az alján odavágtam magam, és újabb sebhelyet szereztem, ezúttal az államra.

Összesen harminc öltést és négy heget kaptam olyan dolgok eredményeként, amelyeket a testvéreim okoztak. Annak ellenére, hogy ők a sebeim okozói, nagyon szeretem őket. Akármikor a hegekre nézek, pontosan visszaemlékszem, mi történt és ki okozta azokat.

Jézusnak is vannak sebei, amelyeket mi okoztunk. Mi magunk vagyunk sebeinek okozói. Mindig, amikor a sebeire néz, pontosan emlékszik, mi történt. Annak ellenére, hogy mi okoztuk azokat, nagyon szeret minket. „Jézus magasra emelkedett a konfliktusok mezejéről, saját magán hordozva sebeit, mint győzelmi trófeát, melynek eredményeképpen megsemmisítette az első lázadó hatalmát, aki (mielőtt fellázadt) dicsőséges vezér volt, magasztos angyal a mennyben. Örömmel ujjongtak a magasságban, és minden világba hírül adták, hogy a tönkrement faj megmenekült. A menny kapui megnyíltak a bűnbánó emberek előtt, akik abba fogják hagyni a lázadást, és visszatérnek Isten törvényéhez” (Ellen G. White: Christ Triumphant [Győzedelmes Krisztus], 292. o.).

Ne feledd: bármin mégy keresztül, Jézus már kifizette az örök élet árát mindannyiunk számára! Ha áldozatára összpontosítunk, elcsendesül minden félelmünk, aggodalmunk és szomorúságunk.

 

Pauline J. Maddox