Krisztus akaratának alávetett gondolatok

„Foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10:5)

 

Rövid, göndör hajam van, amit nagyon nehéz elrendezni. Azok a nők, akiknek ilyen hajuk van, mint nekem, tudják, miről beszélek. Már maga a fésülködés is nagy feladat. Szóval vagy elmegyek egy szalonba, és hagyom, hogy csodás fodrászom megbirkózzon a hajammal, vagy egyesével fogom a nedves hajtincseket, és óvatosan műanyag hajcsavarok köré tekerem, majd lefogom őket egy erős csattal. Végül a hajam vagy a dél-kaliforniai napon szárad meg, vagy a hajszárító segítségével, és remélhetőleg képes leszek felvállalható formára fésülni.

Ahogy ezt az aprólékos, „hajszelídítő” folyamatot ma reggel elvégeztem (a fejemet színes hajcsavarok borították, miközben ezt az áhítatot írtam), eszembe jutott Pál apostol Korinthusbeliekhez írt levele. Arról beszélt, hogy mit jelent Krisztus igazi követőjének lenni, és a „foglyul ejtvén” kifejezést használta.

Hirtelen megvilágosodott előttem: ahogy makacs fürtjeim ellenálltak a „foglyul ejtésnek”, úgy nekem is mint Isten gyermekének alá kell vetnem magam Krisztus tanításának. Ezt nem tehetem meg egyedül, ahogy a hajam sem tekerheti saját magát a hajcsavarokra. Ez egy akaratlagos folyamat: minden nap Krisztus, nem pedig a saját érdekeimnek kell élnem.

Amikor kamasz voltam, eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok sminket használni. Megfogtam a rúzsomat, az alapozómat és a púderemet, és eldobtam őket, amilyen messzire csak tudtam, be a kertünkben növekvő bokorba. Persze pár nappal később, amikor elgyötörten és fásultan ébredtem, megbántam ezt a döntésemet. Dühöngve kutattam a bozótban korábbi bűnbánatom bizonyítékai után, és szégyenkezve vittem vissza őket a házba. Istenről alkotott kamaszkori felfogásom szerint számomra nem volt remény ebben a körhintaszerű vallásban. Mégis megmaradt a vallásos hitem, és továbbra is reménykedtem, hogy egy napon elérem a vágyott győzelmeket.

A későbbi években rájöttem, hogy gondolataim és jellemem foglyul ejtésének feladatát rá kell bíznom arra, aki már győzött. Az én feladatom csupán annyi, hogy átadjam Istennek a vezetést.

 

Lourdes E. Morales-Gudmundsson