Három hármasszirom

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs!” (Péld 6:6)

 

A férjem holt fákat távolított el a köves erdősávunkból. Ahogy a traktort vezette a sekélyes földön, három fehér hármasszirmot vett észre. Hazahozta nekem a virágokat, hogy elültessem a kertemben. Kerestem a legmegfelelőbb helyet az elültetésükhöz, ahol más növény nem zavarhatta a törékeny hármassziromhagymákat. Szeretettel és gyengédséggel megadtam ennek a három kincsnek a legjobb esélyt, ami tőlem telt, hogy tovább élhessenek.

Ez több éve történt. Tavaly tavasszal két csoport hármasszirom virágzott a kertben. Ebben az évben meglepetten láttam hármat. Tudtam, hogy én csak egy kis csoportot ültettem el, most mégis kilenc szép virág díszíti a kertemet.

Egy természetkutató nemrég elmagyarázta, hogy sikerül a hármassziromnak egész erdőkön keresztül elterjednie. Meglepődtem. Salamon király emlékeztetett minket, hogy tanuljunk a hangyáktól (Péld 6:6). Úgy tűnt, nekik köszönhetem két új csapatnyi hármasszirmomat! Amikor a növények magvakat hullatnak virágzás után, a hangyák összegyűjtik azokat, és elteszik kis éléskamráikba a földbe. Ott megrágcsálják a magok zselés burkát, de a magokat meghagyják. Amikor a tavaszi napsugár felmelegíti a földet, a magvak kihajtanak és új hagymákat növesztenek, bár néhány évig még nem virágoznak.

Így van ez a hitünkkel is. Az ige egy kis töredéke, „magva” az agyunkban pihen órákig, akár napokig, mielőtt megértenénk, majd hirtelen megvilágosodik előttünk, hogy mit akart mondani az Úr. Ahogy ezt a kincset másokkal is megosztjuk, a mi életünk is gazdagodik. Ezek a hármasszirmok emlékeztetnek arra, hogy mielőtt Jézus belépett volna az életembe, én is el voltam veszve egy köves domboldalon. Fájdalmam és ürességem beborított, akárcsak a zselé a kis hármasszirom-magvakat. Ha valaki nem tisztította volna azt le rólam, és nem ültetett volna pont a megfelelő helyre, soha nem „csíráztam” és „virágoztam” volna ki e boldog kereszténnyé, aki ma vagyok.

A változás „hangyáinak” köszönhetem azt a jövőbeni reményt, amellyel ma rendelkezem. Imádkozom, hogy az életem hatására a keresztény növekedés más „magvai” is kicsírázhassanak és növekedhessenek körülöttem.

 

Patricia Cove