Mennyei közbelépés

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91:15)

 

Az orvosi asszisztensek öltözködési szabályai megváltoztak az elmúlt években. Régen a nővérsapkát az egyenruha részének tartották. Amikor sikeresen befejeztük a képzés felét, részt vehettünk egy szertartáson, ahol megkaptuk a munkaruhánkat. Diáktársaimmal együtt izgatottan vártuk ezt a napot. Édesanyám és a húgom is izgatottak voltak. Biztosítottam számukra a szállítást, míg a férjem otthon maradt. Elég időt hagyva az egy órás autóútra Queens-től Brooklynig, délután fél öt körül felvettem autóval édesanyámat és a húgomat, majd elvezettem az iskoláig. A rendezvény 6 órakor kezdődött, úgyhogy időben megérkeztünk.

Az emlékezetes program után hazavittem őket. Sokkal később értem haza. Közvetlenül a házunk bejárata előtt parkoltam. Ahogy a sötétben kiszálltam a járműből, megrökönyödve hallottam egy furcsa zajt, mintha ménesnyi ló vágtatott volna felém. Gyorsan a hang irányába fordultam, és összeszorult a gyomrom. Nem lovak voltak. Egy öt-hat, tinédzserkorú fiúból álló banda rohant egyenesen felém! Gyorsan körülvettek, és az autóm hátsó ülésére kényszerítettek.

„Hol vannak a kulcsaid?”, mordult rám az egyikük, fegyvert fogva a halántékomhoz. Egy másik kitépte a táskámat a kezemből, és kutatni kezdett benne. A többiek vallatóra fogtak: „Van még valaki a lakásodban? Hányan vannak? Kik azok?” Pánikszerűen, sokkos állapotban csak összevissza habogtam. Hirtelen kinyílt a házunk ajtaja, és a férjem alakja rajzolódott ki a kiszüremlő fényben. Erre a váratlan fordulatra a fiúk elfutottak. A férjem csak egyszerűen kinézett, hogy hazaértem-e.

Beszéljünk az isteni közbelépésről és a meghiúsított aljas tervekről! A táskámat elvitték a jogosítványommal és a 15 dollár készpénzzel együtt. A kulcsom azonban még mindig a markomban volt, és életben voltam! Tulajdonképpen a mai napig élő tanúja vagyok ezen ígéret igazságának: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2).

Soha nem hagyott cserben!

 

Cora A. Walker