A háttértörténet

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!” (Ézs 55:8)

 

Apai nagymamám egyetemista koromban hunyt el. Haragudtam Istenre, meg voltam győződve arról, hogy még nem állt készen a halálra. Emlékszem, hogy vádoltam Istent: „Nem vagy igazságos, a nagymamám nem állt készen a halálra!” Alig fordult meg ez a gondolat a fejemben, amikor megéreztem Isten válaszát. A sugallat csendes, nyugodt hangon érkezett a szívemhez: Én döntöm el, mikor áll készen valaki! Miközben fel kellett dolgoznom a sokkot, hogy a világegyetem Istene szólt hozzám, békesség árasztott el. Isten időzítése tökéletes, és cselekedetei igazságosak. Úgy döntöttem, bízok benne, és elhiszem, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett.

Haladjunk előre húsz évet. A szüleimmel és a nővéremmel voltam, és a nagymama haláláról beszélgettünk. Édesapám elmesélte, hogy utolsó napjaiban, a kórházban nagymamánk szervei egyenként adták fel a harcot, kivéve a szívét. Erősen vert a szíve, mintha megpróbálta volna életben tartani az egész testét. Ekkor a kórház egyik lelkésze beszélt édesapámmal és nagybátyámmal, és elmondta, hogy van úgy, hogy amikor egy ember a halálhoz közeledik, harcolni próbál az életért. Nem azért harcol, mert élni akar, hanem mert nem szeretné cserben hagyni a szeretteit azzal, hogy feladja a küzdelmet. Néha a haldoklónak a szerettei engedélyére van szüksége, hogy abbahagyja a harcot és megpihenhessen.

„És ezt is tettük”, folytatta édesapám. Ő és a nagybátyám bementek a nagymama szobájába, és elmondták neki, hogy nem fogja őket cserben hagyni, ha elfáradt, és nem harcol tovább az életben maradásért. Pár nap múlva a nagymamám meghalt.

Ahogy ültem és hallgattam édesapámat, összeálltak a „kirakós” hiányzó darabjai. Rájöttem, hogy a nagymamám tényleg készen állt a halálra. Isten bölcsességén álmélkodtam: megvédhette volna magát igazságtalan vádjaimmal szemben, mondhatta volna, hogy hívjam fel édesapámat, és kérjem meg, hogy magyarázza el, milyen körülmények között halt meg a nagymamám, de nem tette. Isten azt mondta nekem, amire szükségem volt ahhoz, hogy a munkájába vetett bizalmam növekedhessen, még akkor is, ha nem mindent értettem a válaszaiból.

 

Carmalita Green