Befejezni a versenyt

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek! Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.” (1Kor 9:24–25)

Épp a közeljövőben megtartandó olimpiai játékokról szóló híreket hallgattam, amikor eszembe jutott az az időszak, amit különleges, olimpiai versenyre készülő gyermekekkel töltöttem. Mivel a St. Louis-i Speciális Iskolai Körzetben dolgoztam, elkísértük a gyermekeket a versenyre, hogy bátorítsuk őket. Küszködtek, mert nem voltak valami sportosak, és emiatt időnként kísértést éreztek arra, hogy lemondjanak a részvételről. De a bátorításunk és a támogatásunk végül meggyőzte őket, hogy ne álljanak meg, míg célba nem érnek.Egyszer, amikor épp Kaliforniában tartózkodtunk a férjemmel, Jerryvel, gyalogtúrát szerveztek a szklerózis multiplexben szenvedők számára. Mivel sok évvel ezelőtt engem is ezzel a betegséggel diagnosztizálták, én is részt akartam venni a sétán. Jerryvel, két lányunkkal és két kis unokánkkal együtt csatlakoztunk a többiekhez. Több százan gyalogoltak, mivel akkoriban ez volt a legnagyobb, betegeknek szervezett séta az Egyesült Államokban.Arra emlékszem a legtisztábban, hogy milyen sok bátorítást kaptam az úton. Állomásokat állítottak fel, ahol vizet, gyümölcslevet, harapnivalót és bátorító szavakat „kínáltak” a résztvevőknek: „Meg tudod csinálni!”, „Nagyszerűen csinálod!”, „Csak így tovább!”. Több pihenőhely volt, és megálltam néhánynál. Egy szóval sem csüggesztették el az embert. A családomnak és a sok bátorításnak köszönhetően végiggyalogoltam a három mérföldet!A Biblia többször említi, hogy mindannyian egy verseny résztvevői vagyunk. Pál a következőt tanácsolja: „Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért!” (Zsid 12:1). Az apostol szerint „romolhatatlan koszorúért” versenyzünk (lásd 1Kor 9:25).Az én esetemhez hasonlóan a Biblia is arra buzdít, hogy bátorítsuk egymást, látva „ama nap” közeledtét (Zsid 10:25). A bátorításnak és Jézus közelségének köszönhetően végül majd Pállal együtt elmondhatjuk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7).
Sharon Oster