A barátság ajándéka

„Nem szűnök meg hálát adni tiérettetek.” (Ef 1:16)

„Csatlakoztassam áramhoz a laptopodat?”, kérdezte Melissa, miközben segített kipakolnom a következő előadásunk helyszínén.„A sporttáskámban van egy cipzárral lezárható zacskó, abban találod a kábelt”, válaszoltam.Melissa üresen találta a táskát. Sehol sem volt a tápkábel, nekem pedig kevesebb mint egy héten belül előadást kellett tartanom. Már csak négy óra maradt a laptopom akkumulátorának élettartamából. Igazán nyugtalanító volt. „Drága Istenünk”, hallottam Melissa halk imáját, „Te tudod, hol van a tápkábel. Segíts emlékeznünk rá!”Eszünkbe is jutott. „Fogadok, hogy még mindig a padlón hever Idahóban”, mondta Melissa, és megpróbálta vidáman előadni ezt az információt. Csakhogy akkor már Washingtonban voltunk, és öt napon át ott kellett tartózkodnunk.A számítógépes cég jelezte, hogy szívesen küldenek pótkábelt egy, Melissa szavaival élve, „nevetséges összegért”, csakhogy csupán tíz-tizennégy nap múlva érkezett volna meg…Hallottam, ahogy Melissa újra imádkozni kezd: „Uram, tudod, hogy még soha nem feledkezett meg a tápkábelről. Közel száz év alatt sem”. Küzdöttem, hogy visszafogjam a nevetésemet. Melissa folytatta: „Kérlek, segíts más megoldást találnunk.”„Carol!”, jutott eszembe hirtelen. „Küldök egy üzenetet Carolnak, s megkérdezem, hogy van-e lehetőség arra, hogy visszaszerezze a tápkábelt, és ide szállíttassa holnapra.”„Meg fogja tenni érted”, válaszolta Melissa. „Nagy áldás, hogy olyan barátnőd van, mint ő!”Pár órával később meg is egyeztünk a barátnőmmel. Carol időben el tudta juttatni hozzám a tápkábelt, ráadásul sokkal olcsóbban, mint ha újat vettem volna.Melissával ezután arról beszélgettünk, hogy egy kisebb falura van szüksége az embernek ahhoz, hogy sikeres legyen. Pál apostol rendszeresen hálát adott Istennek a barátaiért (lásd 1Thess 1:2–3), és az imáiban is megemlítette őket.Minden igaz barát ajándék. Van-e valaki, akiért hálát mondhatnál? Ennek elhanyagolása idővel nyugtalanítóvá válik.
Arlene R. Taylor