Távozott, de emlékezünk rá

„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49:15)

„Tedd az ujjad egy pohár vízbe, majd húzd ki belőle. Az űr, amit hátrahagy, pontosan szemlélteti, hogy mennyire fognak emlékezni rád, amikor már nem leszel.” Sokszor hallottam ezt nagyapától gyermekkoromban. És bár arra tanítottak, hogy ne mondjak ellent az időseknek, úgy gondolom, hogy tévedett. Már több mint huszonöt éve elhunyt, én mégis tisztán emlékszem rá. Elvitt magával horgászni. Fából készült hintákat és egy faházat állított fel a kertjében nekünk, az unokáinak. Minden este meglocsolta a virágokat, kártyázott a verandán, és sok más részletre is emlékszem vele kapcsolatban.
Egyáltalán nem értek egyet vele, de talán újra kell gondolom a kérdést. A fiam, Jeremy kilencéves volt, amikor nagyapa meghalt. Nemrég megkérdeztem, hogy mire emlékszik a dédnagyapjával kapcsolatban, és két dolgot mondott. Emlékezett arra, hogy nagyapa csónakot készített vele. Nem tudta, hogyan hajlítsa be a szögeket, ezért nagyapa (aki asztalos volt) megmutatta neki. Arra is emlékezett, hogy kapott egy piros szerszámosládát tőle, amelyet a mai napig őriz. Nemrég használta a benne található csavarhúzót.
Katrina lányom hároméves volt, amikor nagyapa meghalt. Őt is megkérdeztem, hogy mire emlékszik, és érthető módon nem voltak tiszta emlékei. Arra emlékezett leginkább, hogy nagyapa mindig ugyanabban a székben ült, amikor a nappaliban tartózkodott.
Jessica, a legkisebb gyermekem a nagyapa halálát követő évben született, így neki egyáltalán nincsenek emlékei róla. Amikor erre gondoltam, arra a következtetésre jutottam, hogy mégis igaza volt nagyapának. Két unokám is van, akinek szintén nincsenek emlékei róla. Számukra ő csak egy idős ember volt, az ükapjuk, aki valamikor nagyon régen élt. Bár én nagyon jól emlékszem nagyapára, el kell ismernem, hogy a nem is olyan távoli jövőben már nem lesz ember a földön, aki emlékezne arra a személyre, akit én nagyapaként szerettem.
De várjunk csak… van Valaki, aki örökké emlékezni fog rá. Az Úr ezt mondja: „Én te rólad el nem feledkezem” (Ézs 49:15). Ugye, boldogító a tudat, hogy Ő minket sem fog elfelejteni?

Kathy Pepper