A vonakodó rózsás hölgy

„És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves, jó illatul.” (Ef 5:2)

Másodszor köszönthettük új otthonunkban a tavaszt. Húsz rózsabokrot metszettem meg. A gyomot is kiirtottam körülöttük. A sok bokor gondozása több időt vesz igénybe, mint amennyivel rendelkezem. Mialatt összekoszolta kezemet a föld, és hátamra sütött a nap, ösztönösen zúgolódni kezdtem, de amikor ráeszméltem erre, úgy döntöttem, hogy inkább megfigyelek minden egyedi színkombinációt, a tearózsa változatosságát és a nemes rózsafajtákat, amelyek az újabbak mellett virágoztak, mivel nem volt két egyforma közöttük. Elképzeltem a ház korábbi tulajdonosát, amint kiválasztja az egyes bokrokat, és szeretettel elrendezi őket ebben a nagy virágágyásban.A rózsák gondozása közben arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell osztanom őket másokkal, ezért minden héten vittem egy csokrot az irodámba. A munkatársaim és a páciensek egyaránt örültek a virágoknak, és „rózsás hölgynek” becéztek. Kaptak a rózsáimból betegeskedő barátaim, a gyülekezet tagjai és még egy esküvőre is küldtem belőlük! Eszembe jutott, hogy az első évben mennyire rettegtem a rózsák gondozásával járó munkától, és nem tudtam elképzelni, hogy mit fogok kezdeni a rengeteg virággal. A második évben viszont nagy örömet szerzett, hogy megoszthattam őket másokkal.Ma, amikor a kertben térdeltem a rózsák mellett, s közben verejtékeztem, eszembe jutott a kedves idős házaspár, akik felépítették ezt az otthont. Ma már egyikük sem él. Idős, göcsörtös kezükre gondoltam. Az egykor fiatal kezek elültették és gondozták ezeket a rózsákat. Megtiszteltetés számomra, hogy folytathatom a hagyományt, és mások áldására lehetek általa. Már nem teher többé, hanem szeretetből végzett szolgálat.Amikor befejeztem a bokrok körüli gyomlálást, észrevettem, hogy vérzik az ujjam a tüskék nyomán, s ez eszembe juttatta Jézus szögekkel átszúrt kezét. Nem vonakodott attól, hogy eljöjjön közénk, és megmentsen minket. Sohasem panaszkodott. Ehelyett olyan erősen szeretett minket, hogy életét adta értünk.Köszönöm szereteted illatát, Uram! Add, hogy átjárjon engem, és a világ áldására legyen!
Judith Woodruff Williamson