Ötvenkét cent

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11)

Esedékes volt, hogy kifizessem a gépjármű-biztosításomat. A biztosítás díja 7,45 dollárral lett volna nagyobb az előző évihez képest. Amikor levelet kaptam a biztosítótól, amelyben az állt, hogy a biztosítási díj országszerte 11%-kal csökken, mert a világjárvány miatt kevesebbet autóznak az emberek, megosztottam a jó hírt az imapartnereimmel. Egyikük azt mondta, hogy minden apró pozitív változás a segítségünkre van.Egy hónappal később újabb levelet kaptam a biztosítótól. Azt írták benne, hogy a végső összeg 663,10 dollárra csökkent, emellett megtoldották három héttel a határidőt. Kezemet az ég felé emeltem, és így imádkoztam: „Uram, köszönöm, hogy erről a szükségletemről is gondoskodtál!”Megláttam egy másik borítékot is a postaládámban. Az állami pénzügyi igazgatóságtól érkezett. Ez állt benne: „Ezúton értesítjük, hogy gazdátlan pénzösszeggel rendelkezik, amelyet visszaszereztünk és jelenleg fenntartunk az ön számára.” Tovább olvastam, és észrevettem, hogy a pénzösszeg két számláról származik „munkabér, fizetési jegyzék, illetmény” címen. A munkahelyem volt az adatszolgáltató intézmény.Tudtam, hogy jelentéktelen összegről lehet szó, mert az állami alkalmazottak inkább a munka szeretetéért dolgoznak, mint a javadalmazásért. A következő hétfőn felhívtam a levélben megadott telefonszámot. A fárasztó telefonos utasítások és a várakozási idő ellenére végül sikerült beszélnem egy ügyfélszolgálati képviselővel.Elmondtam neki, hogy milyen levelet kaptam, és tájékoztatott, hogy az egyik számlán 415,58 dollár van, a másikon pedig 247 dollár. Gyors számítást végzett, majd kijelentette: „Ön összesen 662,58 dollárral rendelkezik. Azonnal küldök egy igénylőlapot. A postaköltséget mi álljuk.”„Mikor kapom meg a csekket?”, kérdeztem. Azt válaszolta, hogy kilencven napot kell várnom rá. El voltam ragadtatva! Már csak ötvenként cent tartozásom maradt. A rózsaszín „malacperselyemben” aztán megtaláltam a hiányzó ötvenként centet is!Barátaim, imádkozzatok kitartóan, mert Isten meghallgat titeket!
Pauline A. Dwyer-Kerr