2025. augusztus 26., kedd
Mindenen át
Számos eszményképem és elképzelésem volt arról, hogy milyen életem lesz. Ezek közé tartoztak a következők: ne maradjak szegény, ne szülessen házasságon kívüli gyermekem és menjek férjhez egy szerető, szerethető, istenfélő, hetednapi adventista úriemberhez. Dolgozzunk az Úrnak, és szülessen hat gyermekünk. Legyen egy házunk vidéken, forrásvízzel a közelben. Sok álmom volt régen.Aztán lecsapott a valóság. Az élet nem egy rózsaágy. Gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalattal. Tizenévesként az az ember álma, sőt, imacélja, hogy egy szimpatikus fiatalember kísérje el az ifjúsági táborban tartott összejövetelekre vagy a szalagavatóra. Fiatal felnőttként az álmaink törekvésekké alakulnak, és továbbtanulással, szakmával, pénzügyekkel kapcsolatosak. A társadalmi fejlődést is magukba foglalják, amely a kultúra által előírt önmegvalósítással azonos.Felnőtt nőként, különösen, ha még hajadon, a házasság és a gyermekek kerülnek az imakérései közé. Ezután lefoglalnak minket a gyermekeink szükségletei, értük imádkozunk, miközben tanítjuk, neveljük és szeretjük őket.Középkorú éveinket a férjünkért, az otthonunkért és a házasságunkért mondott imák töltik ki. Ezt az időszakot általában nehéz megpróbáltatások jellemzik. 60-as éveinkben felnőtt gyermekeinkért imádkozunk, akik elhagyták a gyülekezetet; 70-es éveinkben az elmúlt évek aggodalma által kiváltott betegségekkel küzdünk, és egészségért imádkozunk.Úgy tűnik, hogy Isten nélkül a nők élete tele van véget nem érő követelményekkel, gondokkal és hiányosságokkal. Az Úr a mi Békénk, Gyógyítónk, Segítőnk, Vigasztalónk, Reménységünk, Barátunk, Urunk és Megváltónk. Ő velünk marad. Hűséges, betartja az ígéreteit, mert nem tud hazudni, és mindvégig megtartja azokat, akik elkötelezik magukat mellette.Testvérnőm, légy nyugodt! Adj dicsőséget annak, aki sokkal többre képes, mint amit el tudnánk képzelni! Bármilyen életszakaszban is vagy, kívánom, hogy tapasztald meg Isten jelenlétét! Közel van Ő hozzánk!
Keisha D. Sterling-Richards