Zárt ajtók

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!” (Ézs 55:8)

A nebraskai Lincolnban található Union College területén tartózkodom. Idén kezdi az egyik lányom az egyetemi tanulmányait. Jóllehet eltelt három évtized, még mindig élénkek az emlékeim az itt töltött első napjaimról. Én is itt tanultam.Az volt az álmom, hogy a georgia Műszaki Egyetemre járjak. Mivel ez jóval az internet előtti korszakban volt, postán kellett igényelnünk és benyújtanunk a jelentkezési lapot. A kitöltött űrlappal a hátizsákomban felkerestem az iskolai tanácsadómat, hogy nézze át. Amikor kivettem, megdermedtem. Egy csúnya, barna vízfolt jelent meg minden oldalán. Minden más száraz volt a táskámban. Nem találtam magyarázatot rá.Leültem egy padra, sírtam, és csodáért imádkoztam. Egy halk hang, amelyet korábban nem hallottam, így szólt hozzám: „Máshol van a helyed”. Elvetettem a hangot, és beszéltem az iskolai tanácsadóval, aki megígérte, hogy az egyetemre telefonál új jelentkezési lapért. Lejárt a határidő, és arra gondoltam, hogy talán Isten hangját utasítottam el, így végül az Union College-ba jelentkeztem, ahová az ikertestvérem akart járni.A tanév kezdete előtti héten betettük a csomagjainkat az autóba, és felkészültünk az előttünk álló hosszú útra Floridából Nebraskába. Indulás előtt megálltunk a nagynénénknél, hogy elbúcsúzzunk tőle. Vízért mentem a konyhába. Hirtelen megbotlottam, és meg kellett kapaszkodnom a hűtőszekrény tetejében, ahol egy poros boríték akadt a kezembe, rajta a nevemmel és a georgiai Műszaki Egyetem címével. A végtelenül hosszúnak tűnő autóút órái alatt végiggondoltam az esetet, és rájöttem, hogy az iskolai tanácsadó „véletlenül” a nagynéném címére küldte újra a jelentkezési lapot. E felfedezés által Isten emlékeztetett arra, hogy az Union College felé vezet engem, mert ott van a helyem.Három évtizeddel később, amikor a lányom indult el ugyanezen az úton, egy már jól ismert hang ezt súgta nekem: „Itt kell tanulnia, és te készítetted elő az utat számára”.Isten néha azért zár be bizonyos ajtókat, hogy megvédjen minket, máskor pedig azért, hogy valami jobb felé vezessen. És míg a jobb lehetőség közelebb visz hozzá, új ajtókat is nyit meg azok számára, akik utánunk jönnek.
Melissa Martinez