Egy kisgyermek hite

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)

Az egyik nyári vakáció alkalmával az akkor hétéves lányom, Mariana, talált egy madárfiókát. Alig tudott repülni. Nagyon örült a kis lénynek, és unokatestvérével, Daniellel együtt azzal töltötte a délutánt, hogy a kismadárral játszott. Este egy kis dobozba helyezte a madarat, és gyümölcsöt is tett mellé, hogy legyen mit egyen. Másnap reggel korán ébredt, és az volt az első dolga, hogy megnézze a kismadarat. Szomorúan vette tudomásul, hogy a fióka meghalt az éjszaka folyamán. Daniellel együtt vigasztalhatatlanul sírt.Aztán letörölte a könnyeit, és ezt mondta nekem: „Anya, imádkozzunk!”.Bementünk a szobába, becsuktam magunk mögött az ajtót, és letérdeltünk imádkozni. Miután elmondtam a kérésünket, felálltunk, és a lányom megjegyezte: „Úgy tűnik, nem tudsz imádkozni.” Igaza volt. Hivatalos és személytelen volt az imám.„Próbáljuk meg újra!”, ajánlottam. Ismét térdre borultunk, de ezúttal megnyitottam a szívemet Isten előtt. Elmondtam neki, milyen nagy öröm volt a lányom és az unokatestvére számára, hogy a kismadárral játszhattak. Azt is említettem, hogy gondoskodott a madárról, és fáj neki, hogy már nincs. Beszéltem Jézus eljöveteléről, és arról, hogy mennyire szeretné újralátni a kismadarat, és játszani velea mennyben. Ezúttal megköszönte az imát.Már nem sírt, amikor elhagyta a szobát. Aztán meglátta, hogy az unokatestvére még mindig sír, és megkérdezte tőle: „Miért nem imádkozol te is?” Erre ő így válaszolt: „Ugyan, miért tenném? Hogy feltámadjon a kismadár?” A lányom elmondta, hogy ő imádkozott, mintha ezzel azt szerette volna kifejezni, hogy a Jézussal való beszélgetés mindent megváltoztatott.Bement a szobájába, és egy összehajtogatott papírdarabbal tért vissza. „Őrizd meg ezt számomra, anya!”, kérte. „Oda akarom adni Jézusnak, amikor visszajön.” Ránéztem a papírra, amelyen ez állt: „Jézusom, meghalt a kismadaram!”Fiatal kora ellenére tudta, hogy az ima nem megtanult frázisokból áll, hanem azt jelenti, hogy megnyitjuk a szívünket Jézus előtt. Megértette a feltámadás reményét. Adja az ég, hogy gyermeki őszinteséggel tudjunk bízni Istenben!
Isabel Cristina de Almeida