2025. augusztus 7., csütörtök
Életem ellentmondásos augusztusa
Augusztusban születtem. Mindig örömteli hónap volt gyermekkoromban. A családom minden évben ünnepséget szervezett ebben az időszakban. Nyolcéves koromban szép nyarat töltöttem Germantownban, a Taylor és Wright családnál. Mivel féltem hazarepülni Newarkba, a szüleim vonatjegyet vettek nekem. Szép volt a kilátás, és nagy élmény volt étkezőkocsiban utaznom. Egy nőnek álcázott angyal ült mellettem, és végig beszélgetett velem az úton. Mire hazaértem, feldíszítették az ebédlőt a születésnapomra. Ez az egyik legszebb születésnapi emlékem.Felnőttként az augusztusi hónap sok szomorúságot és fájdalmat hozott az életembe. Augusztusban veszítettem el a szüleimet, hat év különbséggel. „Most már csak te és én maradtunk, Jézusom!”, imádkoztam édesanyám halála után. A fájdalom ellenére tovább fejlődött a Mesterrel való kapcsolatom.2011. augusztus 1-én a fiam öngyilkos lett. Egyetlen szülőnek sem szabadna átélnie ezt a leírhatatlan fájdalmat. Hogy haragudtam-e Istenre? Természetesen nem, de tudatában voltam, hogy nagyobb szükségem van rá, mint korábban bármikor. Hála az Úrnak, a lányom, a barátaim és a családom átöleltek és meghallgattak, valahányszor szükségem volt rá.Augusztus 1-én általában meglátogatom a családomat, hogy könnyebben teljen a nap. Idén is így tettem. Egyik távoli rokonom július 29-ére várta a hatodik unokája születését. Amikor meglátogattuk a várandós kismamát, megöleltem a pocakját, és ezt mondtam: „Most már itt van Mari néni.”Aznap este felhívott a kismama férje, és közölte velem, hogy úton vannak a kórház felé. 2022. augusztus elsején gyönyörű kislányuk született. Örömkönnyekben törtem ki. Emlékezetes ajándék volt ez az Úrtól. A lányom szerint ideje túllépnünk a gyászon és örvendenünk az új életnek. Augusztus elseje ezentúl már mindig az emlékek és az új kezdet napja lesz számunkra.
Marialyce Fordham