Utolsó a listán

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2:3–4)

Születésnapom volt, és a munkatársaim egy közös ebédet szerveztek a tiszteletemre. Mindig igyekeztek úgy intézni az ilyen eseményeket, hogy meglepetést okozzanak, de végül senkit sem ért váratlanul. Mindenki tudta, hogy azon a héten, amikor a születésnapjuk lesz, a kilenc nőből és egyetlen férfiból álló munkaközösség együtt fog ünnepelni. Olyanok voltunk, akár egy család.Bár nem volt szokás ajándékot adni a születésnapi ünnepségeken, a munkatársaim valamiért úgy gondolták, hogy jó lenne ajándékot adniuk nekem a születésnapomon. Egyik munkatársam a többiek közreműködésével készített egy posztert, amit bemutatott nekem. Egy listát tartalmazott a legtöbb, társadalomban betöltött szerepemmel: lány, feleség, anya, testvér, nagynéni, barát, munkatárs, polgár stb. A lista alján a „személy” szó szerepelt. Az ajándékot átadó kolléga elmondta, hogy a munkatársak szeretnék, ha az irodámban tartanám a posztert, hogy folyamatosan emlékeztessen az üzenetre, amit közölni akartak velem. Elismerte, hogy a szerepek sorrendjének semmi köze az egyes kategóriákban nyújtott teljesítményemhez – az utolsó kivételével –, mivel úgy vélték, igyekszem a legjobb lenni, bármely szerepben is tevékenykedem.Elmondta, hogy az üzenetük a listán szereplő utolsó szerephez kapcsolódott: személy. Szerintük a lista legvégére szoktam helyezni magam, és azt kívánták, hogy igyekezzem a lista elejére tenni a személy-kategóriát.Be kell vallanom, megtisztelő számomra, hogy önzetlen személynek tartanak, ugyanakkor kényelmes a lista végén lennem. Pontosan ezt a példát hagyta ránk Krisztus, ahogyan Filippi 2:5–6 szakaszában is olvashatjuk. Bár vannak olyan körülmények az életünkben, amelyek megkövetelik, hogy odafigyeljünk magunkra, mert akkor jobban tudunk majd szolgálni másokat, keresztény nőkként nem kell ragaszkodnunk a gondolathoz, hogy „énünket” tegyük az első helyre.A mennyben senki sem fogja megbánni, hogy nem helyezte magát prioritásai élére. Nem szégyen „utolsónak” lenni. Végül is Jézus szerint „az utolsók elsők lesznek és az elsők utolsók” (Mt 20:16).
Evelyne Izeogu