2025. július 18., péntek
Emlékezőképesség
Mit is akartam kérdezni? Nem emlékeztem, de annyit megjegyeztem, hogy meg kell kérdeznem valamit a lányomtól. Talán ő emlékezni fog. Eltelt két nap, és nem találkoztam vele, de arra emlékeztem, hogy meg akartam kérdezni tőle valamit. Vajon mi lehetett az? Faggattam a férjemet, de ő sem tudta.Ez megijesztett. Miért nem tudok úgy emlékezni a dolgokra, mint régen? Elmém mindenféle forgatókönyvet gyártott, és egyik sem volt jó. Vajon egy intézetben fogom végezni, ahol senkit sem fogok felismerni, még az unokáimat és a gyermekeimet sem? Így jártak a szüleim és az apósomék is.Elhatalmasodott rajtam a félelem. Mit tehetnék? Ki fog gondoskodni rólam? Úgy tűnik, hogy sok ember fél ettől, ahogy idősödik. A kérdések! Megelőzhetem-e valamivel a memóriám elvesztését? Tudok-e majd vágyni arra, hogy jobban emlékezzek, vagy lassan olyan feledékeny leszek, hogy már annak sem leszek a tudatában, hogy elfelejtem a dolgokat?Tudok-e Pálhoz hasonlóan örömöt lelni Krisztusért a gyengeségeim, a gyalázat, a szükség, az üldöztetés és a nyomorúság idején? Képes vagyok-e most erre? Megvan-e bennem a szükséges hit ahhoz, hogy átvészeljem az idős kort? 2Korinthus 12:10 versében Pál kijelenti: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. Jelenleg nagyon gyengének érzem magam. Ez azt jelenti, hogy erős vagyok?Nincsenek válaszaim. Az orvosoknak, filozófusoknak és lelkészeknek sincs válaszuk a helyzetemre. Bizonyos gyógyszerek segíthetnek, de honnan fogom tudni, hogy mikor kell elkezdenem szedni őket? Uram, egyedül nem boldogulok. Csak Isten léphet közbe, csillapíthatja a félelmeimet és segíthet végigélnem azt a sorsot, amelyet Ő választott nekem.Uram, segíts felismernem, hogy elég nekem a te kegyelmed, és a tőled származó erő erőtlenség által végeztetik el, ahogyan megígérted. Ez elég lesz nekem.
Avonda White-Krause