Bátorítsuk egymást!

„Akit éppen avégett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvigasztalja a ti szíveteket.” (Kol 4:8)

Reggelente, amikor a női áhítatos könyvet olvasom, hálát adok Istennek a testvérnőkért, akik áldoznak az idejükből és a tehetségükből arra, hogy elkészüljenek ezek a könyvek. Bár évek óta olvasom ezt az évenként kiadásra kerülő kötetet, nem tudtam igazán értékelni, amíg a világjárvány miatt el nem veszítettem a fizikai kontaktust a szeretteimmel. Illés története is új értelmet nyert számomra. Ő is elszigetelten élt egy ideig (1Kir 17:2–7), de Isten azon a távoli vidéken is gondoskodott a szükségleteiről: friss vízről a Kérith patakból, valamint napi kenyér- és húsellátásról, amelyet hollók szállítottak neki minden reggel és este. Rólam is gondoskodott Isten a testvérnőim által írt áhítatokon keresztül.Az egyik áhítatos könyvben néhány szerző arról írt, hogy milyen nehéz volt elveszíteniük a családtagjaikat, és hogyan birkóztak meg a gyásszal. Azt is megosztották az olvasókkal, hogy a mennyei Atya hogyan vezette át őket a fájdalmas és bizonytalan időszakokon. Más testvérnők arról számoltak be, hogy Isten megvédte őket és családtagjaikat hosszú utazásaik során. Mások Isten teremtői munkájának csodáiról írtak. Az egyik áhítatra élénken emlékszem. Írásában a szerző kifejtette, hogy Isten különleges módon vigyáz a nőkre. Olyan nőket sorolt fel, akiknek bár szenvedésben volt részük, megismerhették Isten gondoskodásának különleges természetét. A szerző emlékeztette az olvasókat arra, hogy ahol nincs nehézség, ott nincs sok élet, erő, lelki izom, illetve trófea vagy korona sem.Néhány, a lelkemet tápláló áhítat mélyebb elmélkedésre, bibliatanulmányozásra és az Úrral folytatott párbeszédre indított. Az egyik ilyen írás a menny gyöngykapuiról szólt (Jel 21:21). A gyöngy egy védőbevonatból fejlődik ki, amely akkor képződik, amikor a kagylók veszélybe kerülnek. Úgy tűnik, hogy nekünk is meg kell tapasztalnunk a nehézségeket, illetve Isten gondviselését a mennyei otthonunk felé vezető úton. Napok múltán is ezen gondolkodtam.Köszönöm, hogy megosztjátok velünk Istennel járásotok személyes élményeit! Az Úr megengedte, hogy egyszerre váljatok a társaságommá és a vigaszommá egy kihívásokkal teli időszakban.

Jasmine E. Grant