Coney Island-i csoda

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34:8)

Szép júliusi nap volt, tökéletes a kiránduláshoz. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy elvisszük a gyermekeinket – a négyéves Etishát és a hároméves Jamie-t – a New York-i Coney Island-i vidámparkba. Egy családi barátunkat is magunkkal vittük.Üdítő volt látni a gyermekek izgatottságát. Örömkiáltásokkal töltötték be a levegőt. A vonatozás híre csak fokozta az izgatottságukat.Miután megérkeztünk, úgy döntöttünk, hogy elvisszük néhány körre a gyermekeket. Egy darabig csak sétáltunk és élveztük Coney Island látványát és nyüzsgését. Ezután fagylaltoztunk, a gyermekek nagy örömére. Míg a fagylaltra vártak, megcsodálták a környezetüket. Sok árus kínálta a portékáit, amelyek csak arra vártak, hogy megvásárolják őket.Aztán hirtelen észrevettük, hogy Etisha eltűnt. Fordult egyet velünk a világ. Pánikba estünk, és azonnal keresni kezdtük.A férjem és a barátunk ellentétes irányba indultak el. Én a fagylaltozóhelynél maradtam, hátha visszatér. Imádkoztam, hogy Isten óvja meg őt, és megpróbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat, amelyek a figyelmemért versengtek.Isten meghallgatta az imámat. Etisha észrevétlenül elkóborolt, miközben csodálta mindazt, amit látott. Elmesélte nekünk, hogy amikor rájött, hogy eltévedt, egy hangot hallott, amely arra utasította, hogy forduljon a másik irányba. Engedelmeskedett, és meglátta, hogy az apja tárt karokkal szalad felé. Biztonságban volt. Isten elküldte aznap az őrangyalát, hogy ne essen baja az eltévedt kislánynak.Néha elkóborolunk mennyei Atyánk szerető gondoskodása és védelme mellől. Elvonják a figyelmünket a minket körülvevő „szép dolgok”, pedig Ő folyamatosan vigyáz ránk, és hív, hogy forduljunk vissza.Adja az Úr, hogy ne csak halljuk, hanem engedelmeskedjünk is a szelíd hangnak, amely így szól hozzánk: „Ez az út, ezen járjatok!”.
Merita E. Joseph-Lewis