A tökéletes növény

„És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.” (Mk 11:13–14)

A kertészkedés olyan, akár egy kaland. Egyik évben szép paradicsom és paprika termett a kertemben, de a betakarítás előtt valami (talán mókus) lakmározott a termésből. Beleharapott mindegyik paradicsomba, s egyiket sem fogyasztotta el, hanem hagyta, hogy elrothadjon.A következő évben vettem egy paprika palántát, és úgy döntöttem, hogy bent fogom tartani a biztonság érdekében. Magasra nőtt, és gyönyörű levelei lettek, de egyetlen paprika sem termett rajta. Még télen is vigyáztam rá. Dús, egészséges növény lett belőle. A második évben egyetlen apró paprika fejlődött ki rajta…Sokat gondolkodtam azon, hogy ha a növény ilyen jól megél a házban, miért nincs rajta termés? Nem az a paprikapalánta célja, hogy paprikát teremjen? Végül kivittem a szabadba, ahol az a veszély fenyegette, hogy a mókusok elfogyasztják róla a paprikát, mielőtt még alkalmunk lenne leszedni. Odafigyeltem rá, és igyekeztem távol tartani tőle a termés ellenségeit, így abban az évben végre lett rajta paprika. Betöltötte a célját, jóllehet rosszabbul nézett ki, mint korábban.Nem könnyű olyan környezetben élni, ahol gyümölcsöt tudunk teremni, viszont ha elszigeteljük magunkat, nem teremjük meg a gyümölcsöt, amelyért a Kertész elültetett. Olyanok leszünk, akár a fügefa, amely szép volt ugyan, de nem termett rajta gyümölcs, felhasználatlanul maradt a benne rejlő lehetőség. Ha nem lépünk ki a kalandos világba, ahová terveztek minket, nem tudjuk megteremni a gyümölcsöt, amit rajtunk keresztül érlelni szeretne az Úr. Ráadásul begyűjteni sem tudjuk azt a gyümölcsöt, amelynek betakarítására kifejezetten minket küldött.Jézus idejében a halászoknak sikerült halat fogniuk. Jézus emberhalászokká tette őket. Ma talán zöldségeket és gyümölcsöket takarítunk be, de Jézus kihív minket a komfortzónánkból olyan emberek mezejére, akik készen állnak az aratásra, vagyis arra, hogy Istennek szenteljék életüket. Megtörténhet, hogy a saját kertünkben várnak ránk.
Annette M. Barnes