Isten tökéletes időzítése

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46:2)

A 2020-as esztendőt legtöbben szeretnék elfelejteni, de hogyan lehetne elfelejteni egy olyan évet, amely mintha nem is lett volna soha? Nekem legalábbis ez volt a benyomásom. COVID-19, elszigeteltség, bezárt éttermek, iskolák és gyülekezetek. A maszkokat is nehéz lenne elfelejteni. Mégis eseménydús év volt számunkra, de nem a jó értelemben. A férjemet júniusban szteroidgyógyszerekkel kezelték, ami két nappal később pitvarfibrillációt váltott ki nála. A sürgősségi osztályon aztán helyreállították a szívritmusát.Október végén férjemmel együtt elkaptuk a járványbetegséget. Az én esetem enyhe volt az övéhez képest: tüdőgyulladással végződött, és kórházba került. Míg a kórházban volt, újabb pitvarremegés állt be nála, és az intenzív osztályra került. Tizenegy napig kellett a kórházban maradnia.Azt terveztük, hogy Kaliforniába utazunk a legkisebb lányunkhoz, de az utazást megelőző estén le kellett mondanunk az utat, mert a férjemnek újabb fibrillációs epizódja volt.Novemberben a családunk egy része Mexikóban töltötte a szabadságát. Úton hazafelé a lányunk átesett egy sürgősségi vakbélműtéten, majd eltávolították az unokánk epehólyagját. Drága hároméves dédunokánkat az intenzív osztályra szállították, ahol 1-es típusú cukorbetegséget állapítottak meg nála. Elhunyt egy másik unokánk anyósának az édesapja, és haza kellett repülnie a családjához.Látni véljük Isten kezét abban, hogy nem a tervezett útvonalon haladtunk, mert különben nem tudtunk volna segíteni a családunknak a krízishelyzetekben. Mi lett volna, ha a lányunknak akkor lett volna szüksége vakbélműtétre, az unokánknak akkor jött volna elő az epehólyag-problémája, ha a dédunokánk akkor lett volna rosszul és a szeretett édesapa akkor hunyt volna el, amikor Mexikóban voltak? A Gondviselés visszatartotta mindezt, amíg visszaértek az Államokba. Mi lett volna, ha a férjemet a repülőn érte volna a pitvarfibrillációs roham?Bár nem Isten volt a szomorú események okozója, és nem is akadályozta meg azokat, tudta, mit kell tennie a körülmények enyhítése érdekében. Nem tudhatjuk, mi vár ránk, abban viszont biztosak lehetünk, hogy Isten ott lesz, és átsegít minket a nehézségeken.

Sue Anderson