2025. június 19., csütörtök
Kivonulás
Nehéz hét évet hagyok magam mögött. Idegen országban éltem, és nem rendelkeztem a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy el tudjam tartani magam. Személyes „egyiptomi vadon-élményként” emlegetem ezt az időszakot. Néhányszor úgy tűnt, hogy felemészt a félelem és a szorongás. Elveszítettem az Istenbe vetett reményemet, és elhatároztam, hogy saját kezembe veszem a sorsomat. Ennek eredményeképpen többszörösen átvertek, visszaéltek velem anyagilag, manipuláció áldozata lettem, és többször is elhagytak.Mindez azért történhetett meg, mert elveszítettem a hitemet. Imádkoztam, de nem vártam meg Isten válaszát. Azt gondoltam, hogy nem fog megbocsátani nekem. Vétkeztem, nyíltan szembeszegülve a törvényeivel, pedig keresztényként jobbnak kellett volna lennem ennél. De Isten nem használja fel ellenünk a bűneinket, ha őszintén megbánjuk azokat. Zsolt 25:6-ban ez áll: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.”Továbbra is gondjaim voltak. Valahányszor azt hittem, hogy végre jó irányt vettek a dolgok, néhány éven belül újfent mélypontra kerültem. Amikor megértettem végre, hogy semmit sem tehetek a saját erőmből, Istenhez kiáltottam: „Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló!” (Zsolt 28:1).Hitemet tettekre kellett váltanom. Többnek kellett lennie egy fogalomnál, amit a szombatiskolában tanultam. Aztán Istennel lehetségessé vált a lehetetlen is! Nyomorúságom idején Teremtőmhöz és Barátomhoz fordultam. Miután imádkoztam és böjtöltem, új remény kelt szárnyra bennem. És bár nem tudtam, hogyan fog bekövetkezni a változás, dicsőítettem Istent a győzelemért. Két éven át hangosan imádtam Istent a lakásomban, és hálát adtam neki azért, amit tenni készült.„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak” (Róm 8:28). Isten hűséges, és végtelen szeretettel szeret minket. Új fejezethez rendeztem be az életem, és tovább növekszik a hitem. Ne veszítsd el a reményt! Ha engem meg tudott menteni, téged is meg tud!
Kimberly M. H. Henry