Hajléktalanul is hazafelé tart

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön.” (1Pt 3:12)

„Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?” (Jn 11:40)Hogy engedhette meg ezt Isten? Nem egy átlagos tűzpróba volt, minden tekintetben zsibbadtnak érezte magát. Családja, rokonai, egyháza és kortársai elutasították, megvetették, bántalmazták, elárulták és kigúnyolták. Elveszettnek és magányosnak érezte magát. Vajon valóban olyan értéktelen, hogy megérdemelte ezt a sorsot? Új „otthonában”, egy furgonban tartotta meg a személyes áhítat perceit. Egyáltalán miért imádom Őt, tűnődött, amikor minden jel szerint elhagyott engem?Aztán eszébe jutott a bátorítás, amit néhány hónappal korábban kapott az egyik barátjától, aki azt tanácsolta neki, hogy ne mondjon le Istenről olyankor sem, amikor úgy tűnik, hogy imái nem találnak meghallgatásra. Aztán eszébe jutott két lelki testvére, József és Jób. Felfedezte, hogy mi volt közös bennük: bár szörnyű szenvedésben volt részük, rendíthetetlen elszántsággal akarták szolgálni az Urat. Elhatározták, hogy bármi történjék is, bízni fognak szerető gondoskodásában. Lélekben és szellemileg egyaránt megerősödve, reménnyel a szívében fejezte be a reggeli áhítatot. Bízott benne, hogy Isten ezen a megpróbáltatáson is át fogja vezetni.Ugyanez az Isten kifürkészhetetlen módon felhasznált valakit arra, hogy csodálatos események láncolatát indítsa el általa a lány életében. Munkát talált, így már nem kellett az utcán élnie. A sashoz hasonlóan, amely egyre magasabbra száll, megtanult várni az Úrra. Isten nem hagyta el őt, és ő sem mondott le az Úrról. Amikor nem volt sem munkája, sem tető a feje fölött, alávaló vigasztalók és hamis vádolók vették körül, megpróbáltatott a hite, de hűséges maradt. Ezek után már minden kétséget kizáróan tudta, hogy a körülményektől függetlenül Isten az Ő Atyja és Megváltója.Isten kedves gyermeke, milyen nehézségekkel küzdesz ma? Rettegés gyötör? Mennyei Atyád látja a helyzetedet, és nem hagyott el téged. Személyesen neked mondja a következőket: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön” (Zsolt 46:11).
Cloreth S. Greene