Hit a sötétség idején

„És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig.” (2Móz 2:2)

Néhány hónappal ezelőtt pozitív lett édesanyám, édesapám és az unokatestvérem COVID-19 tesztje. A bátyámmal óvintézkedéseket tettünk, és otthon ápoltuk őket. Azt hittük, hogy csak néhány napig fog tartani, de hetekig elhúzódott. Bár az unokatestvérem felépült, a szüleim napról napra gyengébbek lettek. Apámat végül kórházba szállították és oxigénre kapcsolták. Mindkettejüknek magas volt a vérnyomása, ezért nem voltunk biztosak benne, hogy túlélik. Egyik este képtelen voltam imádkozni, csak a könnyem csorgott. Ahogy bátorítást keresve a Bibliámat lapoztam, 2Mózes 2:1–2 szakaszára bukkantam. Az izraeliták rabságban voltak Egyiptomban, és a király megparancsolta a népnek, hogy fojtsák a folyóba a fiúgyermekeket. Ellenőrzés alatt akarta tartani az izraeliták számát, mert úgy gondolta, hogy veszélyt jelentenek a királyságára nézve.Egy bátor zsidó asszony azonban kockázatot vállalt, és három hónapon át rejtegette a kisfiát. Jókebed minden nap megtalálta a módját, hogy elrejtse a kis Mózest, és nem tudta, mikor fog kiderülni a titka. Nem a jövőre összpontosított, hanem arra, hogy a fia biztonságban legyen. Kitartott mindaddig, amíg már nem rejtegethette tovább, de azután sem mondott le róla. 2Móz 2:3–4 szakaszában az áll, hogy készített egy kisméretű bárkát gyékényből és szurokból, majd beletette a gyermeket, és a folyóparti nádasba rejtette. Ezután arra utasította Mózes nővérét, hogy vigyázzon rá.Jókebedhez hasonlóan én is elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a szüleimért, ugyanakkor Istenre bízom a jövőjüket. Minden nap ápoltuk őket és imádkoztunk értük, és nem aggódtunk többé amiatt, hogy mi történik majd velük. Isten kegyelméből a szüleim végül meggyógyultak.Életünk során olyan kihívásokkal fogunk szembesülni, amelyekre látszólag nem lesz megoldás. De Jókebedhez hasonlóan a sötétség idején is imádkozhatunk, és Istenbe vetett hittel, elszántan megtehetjük a részünket a megoldás érdekében. Isten velünk van, és megígérte, hogy sohasem hagy el minket. „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, (…) így szól könyörülő Urad” (Ézs 54:10).
Precious Chitwa